Helyettesítés, bérpótlékok és szabadságkiadás 12 órás munkarendben


Általános munkarendben, nevelő munkakörben foglalkoztatott munkavállaló esetében, akinek 8–16 óráig tart a munkaideje, adódik olyan helyzet, hogy gyermekfelügyelőt kell helyettesítenie. Amennyiben hétköznap 8–20 óráig van beosztva a nevelő, azt úgy oldjuk meg, hogy a 8 órát meghaladóan ledolgozott +4 órát a rendkívüli munkaidőre járó bérpótlék helyett lecsúsztatja a dolgozó. Viszont abban az esetben, ha 20-tól 8 óráig dolgozik, aznap nem megy be dolgozni a másik munkakörében, mert éjszakára lesz beosztva. Azt a napot hogyan kell kezelni? Az éjszakai munkavégzést követően sem megy be dolgozni, ilyenkor erre a napra pihenőidőt kell biztosítani, ami csak 8 óra, akkor így szintén csak a +4 órát kell lecsúsztatnia? Az éjszakai pótlék is jár erre az időre? Ha pedig hétvégén van a fentiekben meghatározott munkaidő valamelyikére beosztva a nevelő, mi a helyes eljárás? Kifizetjük túlórában, és nem kell foglalkozni a 48 órát kitevő, megszakítás nélküli pihenőidővel, vagy pedig biztosítani kell részére egy másik pihenőnapot? Végül, ha a dolgozó, akinek a beosztás szerinti napi munkaideje 12 óra, lehetséges-e, hogy 8 órában vegye ki a szabadságot azokra a napokra, amikor nincs munkavégzési kötelezettsége?


Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2025. november 4-én (284. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 5526

[…] dolgozott, akkor 20 és 24 óra között még elrendelhető a helyettesítés. Ám az nem lehetséges, hogy a munkavállaló 0 és 8 óra között helyettesítsen, majd 8 és 16 óra között a saját munkakörét lássa el. Másrészt, a munkavállalót a napi munka befejezése és a következő munkanapi munkakezdés között legalább 11 óra egybefüggő pihenőidő illeti meg. Ha a munkavállaló az általános munkarendben dolgozik, akkor – önmagában a helyettesítésre tekintettel – nincs mód a napi pihenőidőt 8 órára rövidíteni [Mt. 104. § (1)–(2) bek.]. Ha a helyettesítést rendkívüli munkaidőként rendelik el, és emiatt a munkavállaló a beosztás szerinti munkaidejében (az eredeti munkakörében) nem tud dolgozni, a kiesett időt állásidőként kell elszámolni, és alapbérrel díjazni [Mt. 147. § (1) bek.]. Ugyanígy kell eljárni akkor is, ha az éjszakai túlóra után beosztott napi pihenőidő még nem telt el, és ezért a másnapi, beosztás szerinti munkaidő kezdetekor a munkavállaló még nem állítható munkába. Az így kieső órák is állásidőt jelentenek [MK. 17.]. Az éjszakai pótlék minden esetben jár a munkavállalónak a 22 és 6 óra közötti munkaidőre, feltéve, hogy ez az időszak az egy órát meghaladja, és ugyanerre az időszakra nem jár részére műszakpótlék [Mt. 142. §].Ha heti pihenőnapra (heti pihenőidőre) esik a helyettesítés céljából elrendelt rendkívüli munkavégzés, azt elegendő az alapbéren felül kifizetett 100% bérpótlékkal kompenzálni, de újabb (pótlólagos) heti pihenőnap kiadása nem szükséges [Mt. 143. § (4) bek.].A 12 órás munkarendű munkavállaló szabadságát illetően, az egyenlőtlen munkaidő-beosztásban a szabadság kiadása kétféle módon történhet, amely lehetőségek közül a munkáltató jogosult választani, az adott naptári év egészére vonatkozóan. Az első elszámolási lehetőség, hogy a szabadság kiadása és elszámolása munkanapban történik. Ebben az esetben úgy kell tekinteni, hogy a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot [Mt. 124. § (2) és (4) bek.]. Minden szabadságnapot a munkavállaló szerződés szerinti munkaidejével (általános teljes munkaidő esetén 8 órával) kell elszámolni, és ennyi időre jár a távolléti díj is. Ilyenkor tehát közömbös, hogy a távol töltött napra hány órára volt beosztva a munkavállaló. A másik lehetőség az órákban való elszámolás. Ez alapján a szabadság úgy is […]
 
 

Elküldjük a választ e-mailen*

*
*ingyenes választ évente csak egyszer küldünk.
A *-gal megjelölt mezőket kötelező kitölteni.