Egyenlő bánásmód sérelme – „feláll” az osztály
Kérdés
Társaságunknál van két munkavállaló (egy igazgató és az asszisztense), akik minősíthetetlen és toxikus magatartása már elviselhetetlen. Ők ketten folyamatosan támadják az osztályunkat (a számviteli osztályt), személyeskedő, rágalmazó leveleket írnak hol nekünk, hol a hátunk mögött a munkáltatói jogok gyakorlójának, a vezérigazgatónak. Semmilyen módon nem tudjuk magunkat megvédeni, mert az indokaink süket fülekre találnak, még akkor is, amikor bizonyítjuk, hogy a belső szabályzataink és a jogszabályok szerint jártunk el. Mindezt büntetlenül tehetik, mert a vezérigazgató is őket támogatja. Azt azonban ő is elismerte, hogy a munkánkkal meg van elégedve. Cégünknél az egyenlő bánásmód abszolút nem érvényesül. Egy egész számviteli osztály – három könyvelő, egy könyvelő és bérszámfejtő, egy főkönyvelő – akar már távozni miatta, de a cégvezető még mindig úgy gondolja, hogy nem vagyunk elég kollegiálisak, és legyünk lojálisak a céghez. Már ott tartunk, hogy engedélyt kell kérni ahhoz, hogy betarthassuk a jogszabályokat, nehogy valamivel megsértsük azt a két embert. Milyen lehetőségünk van munkajogi szempontból? Megtehetjük-e, hogy az egész osztály egyszerre „áll fel”, akár azonnali hatállyal, hivatkozva a toxikus környezetre és a kialakult helyzetre? Néhányunknak az állandó stressz már testi betegségben is jelentkezik. A munkaszerződésünkben, belső szabályzatainkban nincs semmilyen kikötés vagy tiltás azzal kapcsolatban, hogy egyszerre távozzunk, nincs tanulmányi szerződésünk sem. Milyen esélyünk lenne egy munkaügyi perben a cég ellen?
Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2025. november 4-én (284. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 5518
[…] kollégák emberi méltóságát, személyiségi jogait is sértheti, melyeket mind a munkáltatónál foglalkoztatott kollégáknak, mind pedig a munkáltatói jogkör gyakorlóinak tiszteletben kell tartaniuk [Ptk. 2:42. § (2) bek.]. A munkáltató köteles olyan munkakörnyezetet és légkört kialakítani, amely a munkavállalók fenti jogait ugyancsak tiszteletben tartja, és nem teszi lehetővé azt, hogy hasonló „mérgező” munkahelyi környezet alakuljon ki és állandósuljon. Ezen túlmenően a munkáltató kötelessége, hogy biztosítsa az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzést, és ezzel összhangban álló munkafeltételeket és munkakörnyezetet alakítson ki [Mt. 51. § (4) bek.]. Ennek aligha felel meg az, ha a munkavállalóknál betegségek, pszichoszomatikus tünetek alakulnak ki a munkahelyi stressz miatt. Ilyen helyzetben a munkáltatótól alappal várható el, hogy a munkaviszonyban állók személyiségi jogait maga is védelemben részesítse [Mt. 9. § (1) bek.], az e követelményt megsértő munkavállalókkal szemben maga is fellépjen, azokat eltiltsa a jogsértéstől, utasítsa a megfelelő magatartásra, illetve – ha ennek törvényi feltételei fennállnak – ezeket szankcionálja. Ha ez mégsem történik meg, voltaképpen maga a munkáltató is megszegi a munkaviszonyból eredő, fentiekben vázolt lényeges kötelezettségeit. Mivel a kérdésben írottak szerint a munkavállalók több ízben jelezték a problémát a vezérigazgatónak, ám segítséget érdemben nem kaptak, álláspontunk szerint a munkáltatói oldalról fennáll a kötelezettségszegés az Mt. 78. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint. Megjegyzendő, nincs olyan szabály, amely tiltaná, hogy egyidejűleg több munkavállaló – akár egy egész osztály – azonos időpontban szüntesse meg a munkaviszonyát felmondással vagy azonnali hatályú felmondással.Az azonnali hatályú felmondás indokolásának világosnak, valósnak és okszerűnek kell lennie [Mt. 64. § (2) bek.], amit jogvita esetén a munkaviszonyt megszüntető félnek kell bizonyítania. Azt, hogy milyen esélyük lenne egy munkaügyi perben a munkáltató ellen, nehéz megítélni, hiszen a per természetéből következik, hogy nem igazán lehet teljes bizonyossággal megjósolni annak végkimenetelét, ugyanakkor a kérdésben vázoltak egy esetleges azonnali hatályú felmondás jogszerűségét támasztják alá. Ha erre kerülne sor, figyelemmel kell lenni az azzal kapcsolatos határidőkre is. Az azonnali hatályú felmondás jogát az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétől számított egy éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig lehet gyakorolni [Mt. 78. § (1) és (3) bek.]. Ha a kötelezettségszegés folyamatos vagy rendszeresen ismétlődik, a gyakorlat szerint a határidők nem kezdődnek el mindaddig, amíg a jogsértő állapot fennáll, illetve a kötelezettségszegés folyamatosan tart, illetve rendszeresen ismétlődik. Felhívjuk a figyelmet, hogy a munkavállaló azonnali hatályú felmondása esetén a munkáltató köteles az Mt. 70. §-ának (3) bekezdésében […]
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2025. november 4-én (284. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 5518
[…] kollégák emberi méltóságát, személyiségi jogait is sértheti, melyeket mind a munkáltatónál foglalkoztatott kollégáknak, mind pedig a munkáltatói jogkör gyakorlóinak tiszteletben kell tartaniuk [Ptk. 2:42. § (2) bek.]. A munkáltató köteles olyan munkakörnyezetet és légkört kialakítani, amely a munkavállalók fenti jogait ugyancsak tiszteletben tartja, és nem teszi lehetővé azt, hogy hasonló „mérgező” munkahelyi környezet alakuljon ki és állandósuljon. Ezen túlmenően a munkáltató kötelessége, hogy biztosítsa az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzést, és ezzel összhangban álló munkafeltételeket és munkakörnyezetet alakítson ki [Mt. 51. § (4) bek.]. Ennek aligha felel meg az, ha a munkavállalóknál betegségek, pszichoszomatikus tünetek alakulnak ki a munkahelyi stressz miatt. Ilyen helyzetben a munkáltatótól alappal várható el, hogy a munkaviszonyban állók személyiségi jogait maga is védelemben részesítse [Mt. 9. § (1) bek.], az e követelményt megsértő munkavállalókkal szemben maga is fellépjen, azokat eltiltsa a jogsértéstől, utasítsa a megfelelő magatartásra, illetve – ha ennek törvényi feltételei fennállnak – ezeket szankcionálja. Ha ez mégsem történik meg, voltaképpen maga a munkáltató is megszegi a munkaviszonyból eredő, fentiekben vázolt lényeges kötelezettségeit. Mivel a kérdésben írottak szerint a munkavállalók több ízben jelezték a problémát a vezérigazgatónak, ám segítséget érdemben nem kaptak, álláspontunk szerint a munkáltatói oldalról fennáll a kötelezettségszegés az Mt. 78. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint. Megjegyzendő, nincs olyan szabály, amely tiltaná, hogy egyidejűleg több munkavállaló – akár egy egész osztály – azonos időpontban szüntesse meg a munkaviszonyát felmondással vagy azonnali hatályú felmondással.Az azonnali hatályú felmondás indokolásának világosnak, valósnak és okszerűnek kell lennie [Mt. 64. § (2) bek.], amit jogvita esetén a munkaviszonyt megszüntető félnek kell bizonyítania. Azt, hogy milyen esélyük lenne egy munkaügyi perben a munkáltató ellen, nehéz megítélni, hiszen a per természetéből következik, hogy nem igazán lehet teljes bizonyossággal megjósolni annak végkimenetelét, ugyanakkor a kérdésben vázoltak egy esetleges azonnali hatályú felmondás jogszerűségét támasztják alá. Ha erre kerülne sor, figyelemmel kell lenni az azzal kapcsolatos határidőkre is. Az azonnali hatályú felmondás jogát az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétől számított egy éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig lehet gyakorolni [Mt. 78. § (1) és (3) bek.]. Ha a kötelezettségszegés folyamatos vagy rendszeresen ismétlődik, a gyakorlat szerint a határidők nem kezdődnek el mindaddig, amíg a jogsértő állapot fennáll, illetve a kötelezettségszegés folyamatosan tart, illetve rendszeresen ismétlődik. Felhívjuk a figyelmet, hogy a munkavállaló azonnali hatályú felmondása esetén a munkáltató köteles az Mt. 70. §-ának (3) bekezdésében […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
