Munkavégzési hely szokásosan telephelyen kívül végzett munkánál
Kérdés
Az 1992. évi Mt. 76/C. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a munkavállaló a munkáját – a munka természetéből eredően – szokásosan telephelyen kívül végzi, a munkaszerződésben állandó munkavégzési helyként a munkáltató azon telephelyét kell megjelölni, ahonnan a munkavállaló az utasítást kapja. E rendelkezést kell megfelelően alkalmazni távmunkavégzés esetén is. Az Mt. a fenti szabályt már nem, csak az alábbi rendelkezést tartalmazza: eltérő megállapodás hiányában munkahelynek a munkakörben szokásos munkavégzési helyet kell tekinteni [Mt. 45. § (3) bek.]. A szokásos munkahely megállapítása kapcsán az Mt.-hez fűzött kommentár úgy fogalmaz, hogy szokásosnak azt a munkahelyet kell tekinteni, ahol az adott munkáltatónál kialakult gyakorlat szerint az adott munkakörben rendszerint teljesíteni kell. Attól függetlenül, hogy az Mt. nem tartalmazza a szokásosan telephelyen kívül végzett munkára vonatkozó szabályt, helyesen jár el az a munkáltató, aki a munkavégzés helyeként a munkaszerződésben a következőket határozza meg: „A munkavállaló a munkáját – a munka természetéből eredően – szokásosan telephelyen kívül végzi. Állandó munkavégzési helye, ahonnan az utasítást kapja: [Munkáltató telephelyének címe]”?
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2025. június 24-én (278. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 5342
[…] szerződésben kell meghatározni azt az akár nagyobb földrajzi egységet, amelyen belül a munkavállaló a feladatait ellátja (pl. az adott vármegye, régió megjelölésével). Annak sincs akadálya, hogy a munkaszerződésben több munkavégzési helyet soroljanak fel a felek (pl. a munkáltató vagy állandó ügyfeleinek telephelyeit). Ha a felek nem kötnek ki pontos munkavégzési helyet, akkor lép be a kérdésben is idézett kisegítő szabály, miszerint a munkakörben szokásos munkahelyet kell irányadónak tekinteni [Mt. 45. § (3) bek.]. Felhívjuk a figyelmet, […]
Jelentkezzen be!
Elküldjük a választ e-mailen*