Utazó munkavállalók munkaideje
Kérdés
A Munkaügyi Levelek 84. számában megjelent 1628. számú kérdésre adott válasszal kapcsolatban lenne kérdésem. A válaszban az Mt.-re hivatkoznak, és az ott szereplő munkaidőbeosztás-közléssel kapcsolatos rendelkezésekre. A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény idevonatkozó része az utazó munkavállalók munkaidejével foglalkozik. A 18/E. § (1) bekezdése kimondja, hogy a munkáltató a munkavállalót a 18/D. § (1) bekezdése szerinti (személyszállítás és árufuvarozás) munkavégzésre annak megkezdése előtt legalább 12 órával köteles beosztani, illetve a beosztást a munkavállalóval közölni. Válaszuk utolsó bekezdésében a kötetlen munkaidő-beosztás lehetőségét a gépkocsivezetők számára kizárják. A fent említett törvény 18/D. §-ának (1) és (3) bekezdésében foglaltak között ellentmondást vélek felfedezni. Az (1) bekezdés szerint a munkáltató a munkavállalót személyszállítási és árufuvarozási tevékenység végzésére az egészséges és biztonságos munkavégzés, továbbá a közlekedésbiztonság követelményére figyelemmel, a munkaviszonyra vonatkozó szabályokkal összhangban osztja be. A (3) bekezdésben az szerepel, hogy a munkavállaló munkaidejét a munkaviszonyra vonatkozó szabályok, a szakmai szabályok, a menetrend és a munkáltató utasításainak keretei között maga osztja be. Kérem ezeknek a szakaszoknak az értelmezését és az ellentmondás feloldását. Van olyan eset, amikor a gépkocsivezetőkre vonatkozóan kizárólag az Mt. alapján kell rendelkezni, vagy a két jogszabályt mindig együttesen kell egymással összhangban alkalmazni? Mi a helyzet a nem tachográfos járműt vezető sofőrökkel?
Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2013. szeptember 16-án (90. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1747
[…] hogy a munkavállaló munkaidejét a munkaviszonyra vonatkozó szabályok, a szakmai szabályok, a menetrend és a munkáltató utasításainak keretei között maga osztja be. Ez azonban semmiképpen nem jelent az Mt. 96. §-ának (2)–(3) bekezdése szerinti kötetlen munkarendet. A kötetlen munkarend lényege ugyanis az, hogy a munkaidő-beosztást a munkavállaló maga határozza meg, heti átlagban legalább a napi munkaidő fele tekintetében. Ezt azonban a Kkt. 18/D. §-a kizárja, hiszen úgy rendelkezik, hogy a munkavállaló munkaidejét a munkáltató osztja be, mégpedig a 18/C. § szerint kötelezően munkaidőkeretben. A kötetlen munkarend mellett nincs mód munkaidőkeret alkalmazására – ez értelmezhetetlen lenne –, illetve a Kkt. azon fordulata is ellentmond ennek, hogy a munkavállaló a "munkáltató utasításainak keretei között oszthatja be" munkaidejét. Összességében így az idézett szabály nem kötetlen munkarendet jelent, hanem csak annyit, hogy a felsorolt keretek között a munkavállaló dönt a munkaidőről, ami azonban szükségképpen jóval szűkebb szabadságot jelent, mint az Mt. 96. §-a szerinti kötetlen munkarend.Ahogyan az 1628. számú válaszunkban is jeleztük, kötetlen munkarendet csak akkor lehet alkalmazni, ha a munkakör sajátos jellegére, a munkavégzés önálló megszervezésére tekintettel valóban lehetősége van arra a munkavállalónak, hogy a saját ütemezésében végezze a munkát. Ezt az önálló munkaszervezést a Kkt. maga zárja ki speciális […]
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2013. szeptember 16-án (90. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1747
[…] hogy a munkavállaló munkaidejét a munkaviszonyra vonatkozó szabályok, a szakmai szabályok, a menetrend és a munkáltató utasításainak keretei között maga osztja be. Ez azonban semmiképpen nem jelent az Mt. 96. §-ának (2)–(3) bekezdése szerinti kötetlen munkarendet. A kötetlen munkarend lényege ugyanis az, hogy a munkaidő-beosztást a munkavállaló maga határozza meg, heti átlagban legalább a napi munkaidő fele tekintetében. Ezt azonban a Kkt. 18/D. §-a kizárja, hiszen úgy rendelkezik, hogy a munkavállaló munkaidejét a munkáltató osztja be, mégpedig a 18/C. § szerint kötelezően munkaidőkeretben. A kötetlen munkarend mellett nincs mód munkaidőkeret alkalmazására – ez értelmezhetetlen lenne –, illetve a Kkt. azon fordulata is ellentmond ennek, hogy a munkavállaló a "munkáltató utasításainak keretei között oszthatja be" munkaidejét. Összességében így az idézett szabály nem kötetlen munkarendet jelent, hanem csak annyit, hogy a felsorolt keretek között a munkavállaló dönt a munkaidőről, ami azonban szükségképpen jóval szűkebb szabadságot jelent, mint az Mt. 96. §-a szerinti kötetlen munkarend.Ahogyan az 1628. számú válaszunkban is jeleztük, kötetlen munkarendet csak akkor lehet alkalmazni, ha a munkakör sajátos jellegére, a munkavégzés önálló megszervezésére tekintettel valóban lehetősége van arra a munkavállalónak, hogy a saját ütemezésében végezze a munkát. Ezt az önálló munkaszervezést a Kkt. maga zárja ki speciális […]
Vissza a találatokhoz
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
