Időarányosnál hosszabb szabadság igénybevétele – a munkabér visszakövetelhetősége
Kérdés
Ha a munkavállalóval már a 9. hónapban kivetették az egész évre járó szabadságát, annak ellenére, hogy többször is jelezte feletteseinek, hogy neki ennyi időarányosan nem jár, és év közben a munkaviszony megszűnt, a munkavállaló rendes felmondásával kötelezhető-e a már kiadott szabadságok megfizetésére?
Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2012. október 29-én (76. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1465
[…] fog érni, és a munkavállaló többször jelezte is, hogy erre tekintettel munkáltatója az időarányosnál több szabadságot ad ki neki. Tehát megítélésünk szerint a joggal való visszaélés tilalmába ütközik, ha a munkáltató a többletnapokra kifizetett bért visszaköveteli (új Mt. 7. §). A szabadság kiadásának időpontját ugyanis – az alapszabadság egynegyed részét kivéve – a munkáltató állapítja meg [Mt. 134. § (1)–(2) bek.]. Ez a jog egyben kötelezettség is, hogy a rendes szabadsággal a munkáltató a várható szükségletekhez képest, ésszerűen gazdálkodjon. Ellenkező értelmezés mellett a munkáltató lényegében mentesülne a bérfizetési kötelezettsége alól azokra a napokra, amelyekre annak ellenére adott ki rendes szabadságot, hogy számolhatott az időarányosan járó mérték túllépésével.Az új Mt. nem tartalmaz felhatalmazást arra, hogy a munkáltató az időarányosnál nagyobb mértékben igénybe vett rendes szabadságra járó munkabért visszakövetelje. Álláspontunk szerint azonban ez – bizonyos korlátokkal – levezethető a törvény egyéb rendelkezéseiből. A mértéken felül igénybe vett szabadságra járó díjazás ugyanis jogalap nélkül kifizetett munkabérnek minősíthető, amelyet a munkáltató 60 napon belül visszakövetelhet. Ha a szabadságra járó díjazás kifizetésére ennél korábban került sor, az viszont már nem érvényesíthető. Erre ugyanis csak akkor lenne lehetőség, ha a munkavállalónak a kifizetés alaptalanságát fel kellett ismernie, vagy azt maga idézte elő [új Mt. 164. §]. A szabadság kiadásakor azonban egyik körülmény sem állt fenn, hiszen a kifizetés csak utóbb, a munkaviszony év közbeni megszüntetésével válik alaptalanná.A visszakövetelés […]
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2012. október 29-én (76. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1465
[…] fog érni, és a munkavállaló többször jelezte is, hogy erre tekintettel munkáltatója az időarányosnál több szabadságot ad ki neki. Tehát megítélésünk szerint a joggal való visszaélés tilalmába ütközik, ha a munkáltató a többletnapokra kifizetett bért visszaköveteli (új Mt. 7. §). A szabadság kiadásának időpontját ugyanis – az alapszabadság egynegyed részét kivéve – a munkáltató állapítja meg [Mt. 134. § (1)–(2) bek.]. Ez a jog egyben kötelezettség is, hogy a rendes szabadsággal a munkáltató a várható szükségletekhez képest, ésszerűen gazdálkodjon. Ellenkező értelmezés mellett a munkáltató lényegében mentesülne a bérfizetési kötelezettsége alól azokra a napokra, amelyekre annak ellenére adott ki rendes szabadságot, hogy számolhatott az időarányosan járó mérték túllépésével.Az új Mt. nem tartalmaz felhatalmazást arra, hogy a munkáltató az időarányosnál nagyobb mértékben igénybe vett rendes szabadságra járó munkabért visszakövetelje. Álláspontunk szerint azonban ez – bizonyos korlátokkal – levezethető a törvény egyéb rendelkezéseiből. A mértéken felül igénybe vett szabadságra járó díjazás ugyanis jogalap nélkül kifizetett munkabérnek minősíthető, amelyet a munkáltató 60 napon belül visszakövetelhet. Ha a szabadságra járó díjazás kifizetésére ennél korábban került sor, az viszont már nem érvényesíthető. Erre ugyanis csak akkor lenne lehetőség, ha a munkavállalónak a kifizetés alaptalanságát fel kellett ismernie, vagy azt maga idézte elő [új Mt. 164. §]. A szabadság kiadásakor azonban egyik körülmény sem állt fenn, hiszen a kifizetés csak utóbb, a munkaviszony év közbeni megszüntetésével válik alaptalanná.A visszakövetelés […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
