Külföldi ösztöndíj – mentesülés a munkavégzési kötelezettség alól
Kérdés
Munkavállalónk féléves külföldi szakmai ösztöndíjat pályázott meg, és nyert el. Nincs kifogásunk az ellen, hogy távol töltsön fél évet a munkájától, hiszen a külföldi tanulmányok bővítik szakmai ismereteit, ezért segíteni fogják a munkájában, így a cégünk is profitál belőle. A munkavállaló rendkívüli szabadságot szeretne kérni erre az időre. Kérdésünk: a féléves távolléte alatt szükséges-e egyáltalán bármilyen díjazást fizetnünk részére, vagy szüneteltethetjük úgy is a munkaviszonyát, hogy semmit nem fizetünk?
Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2009. november 30-án (27. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 532
[…] tartózkodása alatt. Ennek "kivitelezéséhez" a munkáltató több lehetőség közül választhat. Egyrészt az Mt. 13. § (3) bekezdése alapján lehetősége van arra, hogy az Mt. 131. §-ában meghatározott éves rendes szabadság időtartamán túl is biztosíthat szabadságot – távolléti díj fizetése mellett. Másrészt, az Mt. 151. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a munkavállaló a munkáltató engedélye alapján mentesül a munkavégzési kötelezettség alól, az emiatt kiesett munkaidőre megállapodásuk szerint jár díjazás. Vagyis a munkáltató és a munkavállaló meg is állapodhatnak az erre az időszakra járó díjazásról, amely természetesen kevesebb is lehet, mint a távolléti díj, vagy akár mint a személyi alapbér. Akár egy fillér sem járhat. Ezzel eljutunk a harmadik megoldási módozathoz. A munkáltató rendelkezésére álló leggazdaságosabb megoldás, ha fizetés nélküli szabadságot biztosít a munkavállaló részére. Ebben az esetben úgy szünetel a munkaviszony, hogy a munkavállaló díjazásra nem lesz jogosult. Mindez megtehető egyrészt oly módon, hogy csak a munkavállaló éves rendes szabadságának a kimerítését követően engedélyezi a fizetés nélküli szabadságot, másrészt – függetlenül a rendes szabadságtól […]
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2009. november 30-án (27. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 532
[…] tartózkodása alatt. Ennek "kivitelezéséhez" a munkáltató több lehetőség közül választhat. Egyrészt az Mt. 13. § (3) bekezdése alapján lehetősége van arra, hogy az Mt. 131. §-ában meghatározott éves rendes szabadság időtartamán túl is biztosíthat szabadságot – távolléti díj fizetése mellett. Másrészt, az Mt. 151. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a munkavállaló a munkáltató engedélye alapján mentesül a munkavégzési kötelezettség alól, az emiatt kiesett munkaidőre megállapodásuk szerint jár díjazás. Vagyis a munkáltató és a munkavállaló meg is állapodhatnak az erre az időszakra járó díjazásról, amely természetesen kevesebb is lehet, mint a távolléti díj, vagy akár mint a személyi alapbér. Akár egy fillér sem járhat. Ezzel eljutunk a harmadik megoldási módozathoz. A munkáltató rendelkezésére álló leggazdaságosabb megoldás, ha fizetés nélküli szabadságot biztosít a munkavállaló részére. Ebben az esetben úgy szünetel a munkaviszony, hogy a munkavállaló díjazásra nem lesz jogosult. Mindez megtehető egyrészt oly módon, hogy csak a munkavállaló éves rendes szabadságának a kimerítését követően engedélyezi a fizetés nélküli szabadságot, másrészt – függetlenül a rendes szabadságtól […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
