2 cikk rendezése:
1. cikk / 2 Közalkalmazotti szabadság és munkavégzés alóli mentesülés a munkáltató hozzájárulásával
Kérdés: A Kjt. egyértelműen rögzíti a közalkalmazottakat megillető alap-, illetve pótszabadság mértékét. Az Mt. 135. §-a alapján az Mt.-ben rögzített alapszabadság mértékétől kollektív szerződés csak a munkavállaló javára térhet el. Az Mt. 135. §-a – a (4)–(6) bekezdések kivételével – a közalkalmazotti jogviszony tekintetében is alkalmazandó. Kérdésünk, hogy a felek a kinevezésben megállapodhatnak-e a Kjt.-ben rögzítetthez képest magasabb mértékű alapszabadságban, illetve megállapodhatnak-e több pótszabadságban, vagy ehhez mindenképpen kollektív szerződés szükséges? Hogyan kell értelmezni az Mt. 146. §-a (2) bekezdésében foglalt rendelkezést? Milyen esetekben kerülhet sor arra, hogy a munkavállaló a munkáltatója hozzájárulása alapján mentesül a munkavégzési kötelezettség alól? Ez csak néhány óra, vagy akár egy teljes munkanap mentesülést is jelenthet? Ilyen esetben a kiesett munkaidőre a felek akár távolléti díj fizetésében is megállapodhatnak?
2. cikk / 2 Szakszervezeti egyetértés megtagadása és a kárfelelősség
Kérdés: Felmondtunk az egyik szakszervezeti tisztviselő munkavállalónknak; bár a szakszervezet nem járult hozzá a felmondáshoz, de a bíróság ítéletében megállapította, hogy nem tagadhatta volna meg a hozzájárulást, és pótolta azt. A bírósági eljárás alatt azonban kárunk keletkezett a többletként kifizetett munkabérrel. Ezt a szakszervezettel szemben érvényesíteni akarjuk, de elzárkóznak annak megfizetéséről arra hivatkozva, hogy ők az általában elvárható módon jártak el, mivel a 3 fős szakszervezeti csoport működését súlyosan érinti a tisztviselő elküldése, a munkáltatóra nehezedő hátrányt pedig nem tudták megítélni. Ezzel valóban kimentheti magát a szakszervezet?
