2 talált cikk az elévülés , pótszabadság , támogatás kifejezésre

Kérdés: Önkormányzati óvodánkat 2004-ben átvette a katolikus egyház. Akkor minden dolgozó kapott egy olyan írásos dokumentumot, amely szerint: "Illetménye: a közalkalmazotti illetménytábla szerint, 13. havi illetmény, jubileumi jutalom." Tehát: semmilyen hátrány nem ér bennünket a változás miatt. Ennek ellenére 2007-ben én voltam az utolsó, aki jubileumi jutalomban részesültem (a 30 év után járóban). Azóta ezt nem kapják az intézményben dolgozók. Tudok az állami támogatásban részesülő egyházakra vonatkozó törvényekről, a szociális ellátásokról szóló törvény is kimondja: nem érheti hátrány az egyházi intézményekben dolgozó pedagógusokat [Kjt. 78. §, 94/L. § (4) bekezdés, költségvetési törvény 35. § (3) bekezdés stb.]. 61 évesen, a 40 éves munkaviszony megléte kapcsán, a nők kedvezményes nyugdíjába mentem 2015. XII. 29-én. Megillet-e ebben az esetben – 38 év közalkalmazotti jogviszonyban ledolgozott idő után – a 40 éves jubileumi jutalom?

Kérdés: A Kjt. 57. §-ának (5) bekezdése szerint: "a jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázatok között a munkahelyen eltöltött napi munkaidőtől függetlenül az (5) bekezdésben meghatározott pótszabadság megilleti azt a közalkalmazottat is, akit rendszeresen kettős egészségkárosító kockázatnak kitett munkakörben foglalkoztatnak, feltéve hogy az egyik kockázat nem ionizáló sugárzással függ össze". Az egészségügyben a munkakörök legalább 90%-a ilyen, kiemelve a biológiai és pszichés kockázatokat (pl. időkényszerben végzett nagy felelősségű döntések sorozata létszámhiány mellett, lehangoló munkaanyag, pl. prosectura, több műszakos munkarend, ügyelet, készenlét), és a kémiai és fizikai kockázatokat. Azonban a munkavédelmi törvény kimondja, hogy a "munkavállaló egészsége sem pénzben, sem más módon nem váltható meg", ezért a kockázatértékelés alapján olyan munkakörülményeket kell biztosítani, ahol a munkavédelmi intézkedésekkel a munkavállaló egészségét veszélyeztető kockázatok kiküszöbölhetők (nyilván csak elméletileg, mert munkabaleset azért előfordulhat, vagy mert a pszicho-szociális kockázatra nincs hatékony megoldás, gondoljunk csak a beteg életéért való aggódás pszichés terhére). Az Mt. is pontosan meghatározza, milyen esetben jár pótszabadság, s már nem tér ki a Kjt. 57. §-ának (5) bekezdésére. Ebből indulnak ki a kórházakban a munkaügyi osztályok, és a legtöbb helyen nem adnak pótszabadságot egyetlen munkakörben sem, csak ott, ahol ezt az Mt. 59. §-a lehetővé teszi. Kérem szíves szakmai véleményüket, hogyan értelmezzük tehát a pótszabadság lehetőségét, a fentiek szerint.