2 cikk rendezése:
1. cikk / 2 Osztott munkaidő – kollektív szerződés alapján a közlekedési ágazatban
Kérdés: Az Mt. 135. §-ának (6) bekezdése alapján a kollektív szerződés a közlekedési ágazatok szinte valamennyi munkaköreiben lehetővé teszi azt, hogy az érintett munkavállaló megkérdezése és beleegyezése nélkül állapítson meg osztott munkaidőt. De vajon az ilyen módon bevezetett osztott munkaidőnek kötelező (alapelvi) előfeltétele-e az, hogy a munkavállalónak lehetősége legyen arra, hogy haza tudjon menni a "kieső" időben, vagyis a tartózkodási helyet ne a munkáltató határozza meg? Mi van akkor, ha a munkavállaló a munkahelyétől távol lakik, és emiatt a munkahelyét nem tudja elhagyni, és ott helyben kénytelen eltölteni a köztes időt? Például a munkavállaló minden harmadik nap reggel 7 és másnap 7 között végez munkát, 22 és 4 óra közé esik az osztott munkaidő munkamentes része. Ebben az esetben a "kieső idő" munkaidőnek minősül, vagy talán ügyeletnek? Ha ez esetleg mégis jogszerűen minősülne ügyeletnek, akkor az évi 250 (300) órás korlát "megkerülése" végett "átnevezhető-e" a kollektív szerződésben ez a konstrukció készenlétnek, ha a munkavállaló tényleg nem tud hazamenni? Ha igen, akkor miért?
2. cikk / 2 Törvényi mértéket meghaladó végkielégítés és a foglalkoztatott által fizetendő járulékok
Kérdés: A múlt hónapban rendes felmondással megszüntettük egy munkavállalónk munkaviszonyát, aki jelenleg még három hónapig munkavégzési kötelezettségét teljesíti. Kiadhatjuk-e kérésére a végkielégítést az utolsó munkában töltött napot megelőzően? A végkielégítés törvényi mértékét meghaladó mértékű végkielégítést kell kifizetni munkavállalónknak. Miként kell a foglalkoztatott végkielégítéséből levonni a munkaerő-piaci és egyéb járulékokat?
