2 talált cikk a nevelő- és oktatómunkát közvetlenül segítő munkakör , képesítés , szakmai gyakorlat , munkáltató kifejezésre

Kérdés: Január 1-jétől alkalmaznánk egy óvodapedagógust. 2020. november 30-ig óvodapedagógus munkakörben állt munkaviszonyban, ebből két évet óvodapedagógus-képzés abszolutóriuma alapján, majd öt hónapot a 2020 júniusában megszerzett diplomás óvodapedagógus végzettsége alapján. Korábban három évig pedagógiai asszisztensi munkát végzett óvodában, továbbá rendelkezik két év olyan pedagógiai asszisztensi munkával töltött idővel is, amit családi napköziben dolgozott le. Korábbi munkáltatója őt gyakornokként sorolta be, de a 2020 novemberében esedékes minősítésére már nem került sor. Mentesülhet-e a kötelező minősítés alól, és besorolható-e pedagógus I. fokozatba?

Kérdés: 1975 szeptemberétől képesítés nélküli óvónőként dolgoztam, majd 1977-ben megszereztem az óvodapedagógus diplomát, és 1980 márciusáig óvodapedagógus voltam. Egy betegség következtében el kellett hagynom az óvónői pályát, ezért 1983-tól óvodatitkárként dolgozom, és ez a jelenlegi munkaköröm is, melyet közalkalmazotti jogviszonyban látok el. Jövő év februárjában töltöm be a rám irányadó öregségi korhatárt. Az Oktatási Hivatal határozata alapján munkáltatóm 2017. január 1-jével a Pedagógus II. fokozatba sorolt be a 326/2013. Korm. rendelet 39/K. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján. A határozat azt feltételezte, hogy Pedagógus I. fokozatba vagyok besorolva, ám nem ez volt a helyzet, ezért az illetményem is a jóval alacsonyabb összegű garantált bérminimumnak felelt meg. Álláspontom szerint 2015. szeptember 1-jével be kellett volna sorolni a Pedagógus I. fokozatba. Mivel jelentős a különbség a garantált bérminimumnak megfelelő korábbi illetményem és a Pedagógus I. szerinti besorolás között, megítélésem szerint visszamenőlegesen jogosult lennék az ebből adódó illetménykülönbözetre. Ezt az önkormányzatnak is jeleztem, de ők elzárkóztak attól, hogy visszamenőleg átsoroljanak. Mivel nem elhanyagolható összegről van szó, nem szeretném annyiban hagyni a dolgot. Helyes-e az érvelésem, ha igen, mit tehetnék ebben a helyzetben?