Végkielégítés összege mozgó bér esetén

Kérdés: Három éve áll fenn a munkaviszonyom egy kereskedelmi kft.-nél, de a telephelyünket a jövő hónapban bezárják. A főnököm közös megegyezéssel akarja megszüntetni a munkaviszonyt, de én nem akarok belemenni. A bérezésem eddig ugyanis úgy történt, hogy mindig kaptam a garantált bérminimumnak megfelelő alapbért és emellett teljesítményemtől függő mozgó bért is. A közös megegyezésben a főnököm 122 000 Ft összegű végkielégítést akar fizetni, azt mondja, hogy ennyit kapnék akkor is, ha felmondana, ezért fogadjam el, mert a közös megegyezés nekem is jó. Szerintem nem tisztességes, hogy csak az alapbért számítja be a végkielégítésembe. Ha felmondana, valóban akkor is csak ekkora végkielégítésre lennék jogosult?
Részlet a válaszából: […] A munkavállalót végkielégítés illeti meg, ha munkaviszonya a munkáltató felmondása alapján szűnik meg [Mt. 77. § (1) bek. a) pont]. Három éve fennálló munka­viszony esetén a végkielégítés mértéke egyhavi távolléti díj összegének felel meg [Mt. 77. § (3) bek. a)...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2015. március 16.

Vezető munkabére a cég felszámolás hatálya alá kerülése esetén

Kérdés: Felszámolóként több felszámolás alatt lévő céget képviselünk. Az egyik ilyen cégnél az ügyvezető munkaviszonyát megszüntettük, amely több mint tizenkét éve állt fenn. Rendkívül magas fizetést kapott, ezért magas végkielégítést kellene fizetnünk neki. Jól értelmezzük az új csődtörvényi rendelkezést, miszerint a felszámolás befejezéséig legfeljebb kéthavi garantált bérminimumnak megfelelő összeget fizethetünk ki neki? Úgy láttuk ugyanis, hogy ez az összeg az Mt.-ben hathavi távolléti díjnak felel meg, és nem tudjuk, melyik törvény szerint járjunk el.
Részlet a válaszából: […] ...legkisebb munkabér, kizárólag teljesítménybérrel díjazott munkavállaló esetén pedig az Mt. 138. §-ának (6) bekezdése szerinti garantált bér kétszeresét el nem érő, hathavi átlagkeresetet meg nem haladó munkabér- és bér jellegű követeléseket -,...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2013. július 8.