2 talált cikk a kereset , munkarend , értékelés kifejezésre

Kérdés: A Kjt. 57. §-ának (5) bekezdése szerint: "a jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázatok között a munkahelyen eltöltött napi munkaidőtől függetlenül az (5) bekezdésben meghatározott pótszabadság megilleti azt a közalkalmazottat is, akit rendszeresen kettős egészségkárosító kockázatnak kitett munkakörben foglalkoztatnak, feltéve hogy az egyik kockázat nem ionizáló sugárzással függ össze". Az egészségügyben a munkakörök legalább 90%-a ilyen, kiemelve a biológiai és pszichés kockázatokat (pl. időkényszerben végzett nagy felelősségű döntések sorozata létszámhiány mellett, lehangoló munkaanyag, pl. prosectura, több műszakos munkarend, ügyelet, készenlét), és a kémiai és fizikai kockázatokat. Azonban a munkavédelmi törvény kimondja, hogy a "munkavállaló egészsége sem pénzben, sem más módon nem váltható meg", ezért a kockázatértékelés alapján olyan munkakörülményeket kell biztosítani, ahol a munkavédelmi intézkedésekkel a munkavállaló egészségét veszélyeztető kockázatok kiküszöbölhetők (nyilván csak elméletileg, mert munkabaleset azért előfordulhat, vagy mert a pszicho-szociális kockázatra nincs hatékony megoldás, gondoljunk csak a beteg életéért való aggódás pszichés terhére). Az Mt. is pontosan meghatározza, milyen esetben jár pótszabadság, s már nem tér ki a Kjt. 57. §-ának (5) bekezdésére. Ebből indulnak ki a kórházakban a munkaügyi osztályok, és a legtöbb helyen nem adnak pótszabadságot egyetlen munkakörben sem, csak ott, ahol ezt az Mt. 59. §-a lehetővé teszi. Kérem szíves szakmai véleményüket, hogyan értelmezzük tehát a pótszabadság lehetőségét, a fentiek szerint.

Kérdés: Amennyiben jogutódlás következtében a kormánytisztviselő egy központi hivataltól annak központi igazgatási szervéhez kerül, a Kttv. 134. §-a értelmében nem 50, hanem csak 35%-os illetménykiegészítés vonatkozik rá. Emiatt illetményét újra meg kell állapítani. A jogutódlás elvileg a változatlan feltételekkel való továbbfoglalkoztatást jelenti. Figyelemmel kell-e lenni ekkor – a jogutódlásról szóló 77/187 EGK irányelv alapján – arra, hogy a kormánytisztviselő érdekei ne sérüljenek? Mivel a Kttv. alapilletmény-eltérítést szabályozó 133. §-a nem tér ki a jogutódlás esetére, az a kérdésünk, hogy jogosan alkalmaznánk-e a jogutódlással átkerülő kormánytisztviselők esetében az eltérítést év közben, szakmai értékelés, illetve minősítés nélkül, annak érdekében, hogy illetményük ne változzon?