Kiküldetés árufuvarozási ágazatban
Kérdés
Cégünk fő tevékenységi köre közúti árufuvarozás, tehergépkocsi-vezetőink jellemzően EU-tagállamokon belül mozognak, kabotázs és cross-trade munkákat végeznek, melyek a kiküldetési irányelv hatálya alá tartoznak. Szeretnénk megfelelni a kiküldetési irányelvnek, de azt látjuk, hogy nincs egységes gyakorlat, tagállamonként eltérő a szabályozás. Az alábbi kérdésekre szeretnénk munkajogi szakértői választ kapni. Milyen magyar bérelemek használhatók az adott EU-s ország minimálbér-megfizetésére? A nálunk (Magyarországon) alkalmazott sofőrbérelemek közül pontosan melyek vehetők figyelembe a minimálbér elszámolásához (alapbér, túlóraátalány, minőségi prémium, teljesítményalapú bérelemek, napidíj)? A külföldi napidíj hány százaléka számítható be bérként? Tagállamonként mi az erre vonatkozó összeghatár? Mely bérelemek azok, amelyek egyáltalán nem vehetők figyelembe? Mit kell érteni a tagállamokban maximális munkaidő és minimális pihenőidő alatt? Milyen speciális nemzeti munkaidő-beosztási szabályoknak kell megfelelni? Mit jelent az egyes tagállamokban a minimális éves fizetett szabadság? Hogyan kell ezt biztosítani? Ledolgozott munkaóra alapján kell arányosítani? Alkalmazható-e a küldő ország szabálya, ha az kedvezőbb a fogadó országnál? Ha több EU-s országban dolgozik a sofőr egy adott hónapon belül, hogyan kell arányosítani a minimálbérhez figyelembe vehető bérelemeket? Az arányosítás alapja az összes ledolgozott munkaóra vagy a havi kötelező munkaidő (pl. 21 napos hónap esetén 168 óra)? Vagy van más EU-s mutató?
Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2026. július 21-én (295. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 5884
[…] elszállítása nélkül halad át. A kabotázsműveleteket végző járművezető viszont kiküldött munkavállalónak minősül.Amennyiben kiküldött munkavállalóról van szó, akkor a fogadó állam jogát kell alkalmazni a munkavállalóra a kiküldetés idejére a díjazás tekintetében. A díjazás fogalmát azon tagállam nemzeti joga és/vagy gyakorlata alapján kell meghatározni, amelynek– a területén a munkavállaló kiküldetésben tartózkodik, és– az magában foglalja a díjazás minden olyan elemét, amelyet a szóban forgó tagállamban kötelezővé nyilvánítottak nemzeti törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezés útján, vagy– általánosan alkalmazandónak nyilvánított, vagy egyébként a kiküldetési irányelv alapján alkalmazandó kollektív szerződés vagy választott bírósági ítélet útján,feltéve, hogy ez a munkavállalóra kedvezőbb, mintha a kiküldő állam jogát alkalmaznánk [96/71/EK irányelve 3. cikk (1) bek. c) pont és (7) bek.].A fogadó és a kiküldő állam jogának összevetéséhez minden kötelező bérelemet figyelembe kell venni, teljes egészében, amely tehát például akár jogszabály, akár kollektív szerződés alapján kötelező az adott nemzeti jogban. Nem lehet azonban díjazásként figyelembe venni a költségtérítés jellegű juttatásokat, amelyek funkciója nem a munka díjazása, hanem csak a munkavállaló oldalán a munkaviszonnyal összefüggésben felmerült valamely költség megtérítése (pl. szállás és étkezés költségei). A napidíj lehet ilyen funkciójú juttatás, amennyiben az kifejezetten a költségek megtérítésére szolgál, legalább részben. Tehát, ha a napidíj adott része nem munkabér jellegű juttatás, hanem csak költségtérítés, e része tekintetében nem minősül kötelező díjazásnak.A munkaidőt érintő munkafeltételek tekintetében, a minimális pihenőidők, maximális munkaidő-mértékek és a minimális éves fizetett szabadság vonatkozásában is a fogadó állam jogát kell figyelembe venni, ha ezek a munkavállalóra kedvezőbbek, mint amit a kiküldő állam joga előír [96/71/EK irányelv […]
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2026. július 21-én (295. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 5884
[…] elszállítása nélkül halad át. A kabotázsműveleteket végző járművezető viszont kiküldött munkavállalónak minősül.Amennyiben kiküldött munkavállalóról van szó, akkor a fogadó állam jogát kell alkalmazni a munkavállalóra a kiküldetés idejére a díjazás tekintetében. A díjazás fogalmát azon tagállam nemzeti joga és/vagy gyakorlata alapján kell meghatározni, amelynek– a területén a munkavállaló kiküldetésben tartózkodik, és– az magában foglalja a díjazás minden olyan elemét, amelyet a szóban forgó tagállamban kötelezővé nyilvánítottak nemzeti törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezés útján, vagy– általánosan alkalmazandónak nyilvánított, vagy egyébként a kiküldetési irányelv alapján alkalmazandó kollektív szerződés vagy választott bírósági ítélet útján,feltéve, hogy ez a munkavállalóra kedvezőbb, mintha a kiküldő állam jogát alkalmaznánk [96/71/EK irányelve 3. cikk (1) bek. c) pont és (7) bek.].A fogadó és a kiküldő állam jogának összevetéséhez minden kötelező bérelemet figyelembe kell venni, teljes egészében, amely tehát például akár jogszabály, akár kollektív szerződés alapján kötelező az adott nemzeti jogban. Nem lehet azonban díjazásként figyelembe venni a költségtérítés jellegű juttatásokat, amelyek funkciója nem a munka díjazása, hanem csak a munkavállaló oldalán a munkaviszonnyal összefüggésben felmerült valamely költség megtérítése (pl. szállás és étkezés költségei). A napidíj lehet ilyen funkciójú juttatás, amennyiben az kifejezetten a költségek megtérítésére szolgál, legalább részben. Tehát, ha a napidíj adott része nem munkabér jellegű juttatás, hanem csak költségtérítés, e része tekintetében nem minősül kötelező díjazásnak.A munkaidőt érintő munkafeltételek tekintetében, a minimális pihenőidők, maximális munkaidő-mértékek és a minimális éves fizetett szabadság vonatkozásában is a fogadó állam jogát kell figyelembe venni, ha ezek a munkavállalóra kedvezőbbek, mint amit a kiküldő állam joga előír [96/71/EK irányelv […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
