Távmunkavégzés – a munkavállalói költségek megtérítése
Kérdés
A 2023. január 1-jei módosításra tekintettel az Mt. 57. §-a (1) bekezdésének a) pontja kizárja az eltérés lehetőségét az Mt. 51. §-a kapcsán. Távmunkavégzés esetén ez praktikusan azt jelenti, hogy jogellenesek azok a szerződéses rendelkezések, miszerint az alapbér magában foglalja a munkavállaló távmunkavégzése során felmerülő indokolt költségeit is? A jogszabály korábbi állapota alapján – álláspontunk szerint – jogszerűek voltak az ilyen kikötések azon az alapon, hogy a távmunka lehetőségének biztosítása önmagában is egy olyan kedvező feltétel, amely összességében úgy is kedvezőbb a munkavállalóra nézve, hogy a vonatkozó költségek megtérítése a munkavállalót terhelik.
Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2023. március 7-én (241. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 4632
[…] költségtérítés; továbbá kifejezett jogszabályi engedély hiányában a bírói gyakorlat is tiltja az alapbérbe történő bármilyen más jogcímen járó összeg beépítését (EBH2002. 788.). Ebből következően az ilyen megállapodások már a jogszabály előző hatályállapota alatt is semmisek voltak [Mt. 27. § (1) bek.].A távmunkavégzésben történő megállapodásnak az előbb említett megállapodás érvényességéhez semmi köze, a rendelkezések egymással nem összefüggőek; a távmunkavégzés egy atipikus munkaviszony, amelyben a felek egybehangzóan megállapodhatnak, azonban ez a törvényben foglaltakon túl nem érinti sem a munkáltató, sem a munkavállaló alapvető kötelezettségeit. A távmunkavégzés a munkáltatónak is kedvező lehet (pl. a munkába járás megtérítendő költségeinek csökkenése okán), és saját mérlegelési jogkörében kell döntenie arról, hogy az atipikus munkaviszonnyal járó kötelezettségeket vállalja-e a jogviszony […]
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2023. március 7-én (241. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 4632
[…] költségtérítés; továbbá kifejezett jogszabályi engedély hiányában a bírói gyakorlat is tiltja az alapbérbe történő bármilyen más jogcímen járó összeg beépítését (EBH2002. 788.). Ebből következően az ilyen megállapodások már a jogszabály előző hatályállapota alatt is semmisek voltak [Mt. 27. § (1) bek.].A távmunkavégzésben történő megállapodásnak az előbb említett megállapodás érvényességéhez semmi köze, a rendelkezések egymással nem összefüggőek; a távmunkavégzés egy atipikus munkaviszony, amelyben a felek egybehangzóan megállapodhatnak, azonban ez a törvényben foglaltakon túl nem érinti sem a munkáltató, sem a munkavállaló alapvető kötelezettségeit. A távmunkavégzés a munkáltatónak is kedvező lehet (pl. a munkába járás megtérítendő költségeinek csökkenése okán), és saját mérlegelési jogkörében kell döntenie arról, hogy az atipikus munkaviszonnyal járó kötelezettségeket vállalja-e a jogviszony […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
