Napi pihenőidő értelmezése rendkívüli munkaidő teljesítése esetén
Kérdés
Általános munkarendben dolgozó munkavállaló (7.00-15.20-ig) munkát végez, majd készenlétes 15.20-tól másnap reggel 7.00-ig, utána 7.00-tól 15.20-ig megint rendes munkaideje van. A készenlét alatt rendkívüli munkát rendelnek el részére 5.30-tól 7.00-ig. 7.00-kor ki kell-e adnom a 11 óra pihenőidejét? Álláspontunk szerint nem, mivel az előző napi munka befejezése (15.20) és a másnapi munkakezdés (5.30) között megvan a 11 óra pihenőidő. Továbbá aznap ő még dolgozhat 7.00-tól 15.20-ig, mivel még nem haladta meg a munkavégzése a maximális 12 órát.
Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2017. szeptember 25-én (154. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 3053
[…] teljesítés előtt legyen egy bizonyos időszak, amelyet nem szakít meg munkavégzés. Annak nincs jelentősége a szabály szempontjából, hogy a napi pihenőidőt milyen jogi minősítésű munkavégzés szakítja meg: eleve a legrövidebb pihenőidő letelte előtt már beosztják a munkavállalót, vagy rendkívüli munkaidő esik a pihenőidő tartamára. Ha a napi pihenőidő tartama alatt a munkavállalót akár rendes, akár rendkívüli munkaidőben munkavégzésre veszik igénybe, a pihenőidő újrakezdődik, és a munkavállaló addig nem állítható újra munkába, amíg az előírt legrövidebb pihenőidő tartama – megszakítás nélkül – meg nem valósul. Ha emiatt a munkavállaló nem állítható munkába a beosztása szerint, a kieső idő állásidőként számolandó el [Mt. 146. § (1) bek.]. A leírtakból az is következik, hogyha viszont a napi munka vége és a másnapi munka között […]
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2017. szeptember 25-én (154. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 3053
[…] teljesítés előtt legyen egy bizonyos időszak, amelyet nem szakít meg munkavégzés. Annak nincs jelentősége a szabály szempontjából, hogy a napi pihenőidőt milyen jogi minősítésű munkavégzés szakítja meg: eleve a legrövidebb pihenőidő letelte előtt már beosztják a munkavállalót, vagy rendkívüli munkaidő esik a pihenőidő tartamára. Ha a napi pihenőidő tartama alatt a munkavállalót akár rendes, akár rendkívüli munkaidőben munkavégzésre veszik igénybe, a pihenőidő újrakezdődik, és a munkavállaló addig nem állítható újra munkába, amíg az előírt legrövidebb pihenőidő tartama – megszakítás nélkül – meg nem valósul. Ha emiatt a munkavállaló nem állítható munkába a beosztása szerint, a kieső idő állásidőként számolandó el [Mt. 146. § (1) bek.]. A leírtakból az is következik, hogyha viszont a napi munka vége és a másnapi munka között […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
