Munkavállalói felmondás "elfogadása"
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Megjelent a Munkaügyi Levelek 152. számában (2017. augusztus 14.), 3023. kérdésszám alatt

Kérdés: Az egyik munkavállalónk már harmadik éve áll az alkalmazásunkban határozatlan idejű munkaviszonyban. Néhány hete sajnálatos módon az egyik gyermeke kórházba került, majd amikor kiderült, hogy a jövőben is állandó kórházi kezelésre szorul, a munkavállaló házastársa bejött a munkahelyre, és átadta a munkavállaló felmondását. Az írásba foglalt felmondás ugyan nem tartalmazott indoklást, de a férj elmondta, hogy mivel a kisgyermek nem maradhat az édesanyja nélkül, a munkavállaló nem lesz képes ellátni a munkaköri feladatait, és azért közli ő a felmondást, mert a feleségét kiírta az orvos, ugyanis állandóan a gyermekük mellett van. A munkáltatói jogkör gyakorlója nem vette át az iratot, gondolkodási időt kért, mert nem akarta ilyen könnyen elengedni a munkavállalót. Kötelesek vagyunk-e elfogadni a munkavállaló felmondását? Ha igen, megkövetelhetjük-e, hogy letöltse a harmincnapos felmondási időt?
Válasz (részlet): […]megtagadja vagy szándékosan megakadályozza [Mt. 24. § (1) bek.]. Erre figyelemmel a munkavállaló utóbb jogszerűen érvelhet akként, hogy a felmondás közlése valójában már ezen a napon megtörtént. (Ezzel együtt ennek a munkavállalói állításnak a bizonyítása adott esetben nehézségbe ütközhet.)Az Ön által leírtakból az szűrhető le, hogy a munkavállaló a felmondás közlésének időpontjában, valamint azt követően is keresőképtelen volt. Az Ebtv. 44. §-ának d) pontja szerint keresőképtelen többek között az a szülő is, aki a 12 évesnél fiatalabb gyermeke kórházi kezelésének időtartama alatt a fekvőbeteg-ellátást nyújtó intézményben[…]
ÍGY OLVASHATJA A TELJES VÁLASZT...
...ha látogató: elküldjük e-mailen*
*ingyenes választ
évente csak egyszer küldünk.

Keresés

Kérdésfeltevés Kérdésfeltevés Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére