Keresőképtelenség elszámolása egyenlőtlen munkaidő-beosztásban
Kérdés
Mi a teendő akkor, ha a munka jellegéből adódóan egyenlőtlen beosztással dolgozó munkavállaló rendszeresen azon a napon megy táppénzre, amikor a beosztás szerinti munkaideje kevesebb, mint nyolc óra? Például hétfőn, kedden, szerdán 12 órára, csütörtökön 4 órára van beosztva, pénteken szabad. Csütörtökön jelzi, hogy a hét hátralévő idejére az orvos táppénzes állományba vette. Ilyen alkalmakkor mindig túlórája keletkezik, mert a csütörtöki és a pénteki táppénz idejére 8 óra betegszabadság számolandó el, illetve teljes napi táppénz jár számára?
Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2015. július 13-án (119. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 2338
[…] valamennyi távollétre.Egyedül a szabadság és a betegszabadság esetén van módja a munkáltatónak más elszámolás mellett dönteni, 2013. augusztus 1-je óta [Mt. 124. §, 126. § (4) bek.].Az egyik lehetőség, hogy a munkáltató a szabadságot és a betegszabadságot is a fentiek szerint, órákban számolja el. Ilyenkor a munkavállaló a munkaidő-beosztással azonos tartamra mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól, és a távollétet a munkavégzés alóli mentesülés tartamával egyező óraszámban kell nyilvántartani. A második lehetőség, hogy a szabadság és betegszabadság kiadása és elszámolása munkanapban történik. Ebben az esetben úgy kell eljárni, hogy a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot. Ilyenkor valóban a kérdés szerinti elszámolást kell követni. Azaz, akkor is a munkavállaló napi munkaidejével – általános teljes munkaidő esetén 8 órával – kell elszámolni a távol töltött napot, ha ténylegesen ennél több vagy kevesebb órára volt beosztva aznapra. Vagy akár az érintett napra munkaidő nem is volt beosztva. Ez az elszámolás ténylegesen vezethet olyan helyzethez, hogy a munkavállalónak azért keletkezik munkaidőkereten felüli órája, mert a távollét miatt a beosztásban tervezett óraszámnál többet kellett elszámolni részére. Felhívjuk a figyelmet, hogy a munkanapok szerinti elszámolás csak a betegszabadság idejére választható, a keresőképtelenség egyéb eseteire nem! Például a betegszabadság lejárta utáni napokat már kötelező a beosztás […]
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2015. július 13-án (119. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 2338
[…] valamennyi távollétre.Egyedül a szabadság és a betegszabadság esetén van módja a munkáltatónak más elszámolás mellett dönteni, 2013. augusztus 1-je óta [Mt. 124. §, 126. § (4) bek.].Az egyik lehetőség, hogy a munkáltató a szabadságot és a betegszabadságot is a fentiek szerint, órákban számolja el. Ilyenkor a munkavállaló a munkaidő-beosztással azonos tartamra mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól, és a távollétet a munkavégzés alóli mentesülés tartamával egyező óraszámban kell nyilvántartani. A második lehetőség, hogy a szabadság és betegszabadság kiadása és elszámolása munkanapban történik. Ebben az esetben úgy kell eljárni, hogy a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot. Ilyenkor valóban a kérdés szerinti elszámolást kell követni. Azaz, akkor is a munkavállaló napi munkaidejével – általános teljes munkaidő esetén 8 órával – kell elszámolni a távol töltött napot, ha ténylegesen ennél több vagy kevesebb órára volt beosztva aznapra. Vagy akár az érintett napra munkaidő nem is volt beosztva. Ez az elszámolás ténylegesen vezethet olyan helyzethez, hogy a munkavállalónak azért keletkezik munkaidőkereten felüli órája, mert a távollét miatt a beosztásban tervezett óraszámnál többet kellett elszámolni részére. Felhívjuk a figyelmet, hogy a munkanapok szerinti elszámolás csak a betegszabadság idejére választható, a keresőképtelenség egyéb eseteire nem! Például a betegszabadság lejárta utáni napokat már kötelező a beosztás […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
