Rendkívüli munkaidő ellenértéke
Kérdés
A 2013. május 21-i kiadványuk 1663. számú jogesetével kapcsolatban szakmai észrevételt teszek. Már a címével is problémám van, mert az úgy szól, hogy "Szabadidő a rendkívüli munkaidő ellenértékeként". Mind a régi Mt., mind az új Mt. a rendkívüli munkavégzés tekintetében egyértelműen rögzíti, hogy a rendkívüli munkaidő a munkaidő-beosztástól eltérő, vagy a munkaidőkereten felüli munkavégzés ideje (Mt. 107. §). A cím viszont azt sugallja, mintha a kérdező munkaidőkeretben történő munkavégzést említene, mert az ott alkalmazott ún. egyenlőtlen munkaidőnél alkalmazható a kiegyenlítési szabály. Önök azt a választ adják, hogy a rendkívüli munkaidőt lehet szabadidővel kompenzálni. Ezzel a megállapítással nem értek egyet, mert megítélésem szerint a rendkívüli munkaidőben végzett munkát minden esetben ki kell fizetni, és a felek kizárólag a rendkívüli munkaidőhöz rendelt pótlék tekintetében köthetnek egyezséget. Az Mt. 143. §-a ezt a szabályt tételesen rögzíti, nevezetesen, a munkavállalónak 50% bérpótlék vagy szabadidő jár a rendkívüli munkaidőben végzett munka esetén. Az Mt. azt is kógens módon rögzíti, hogy a szabadidő nem lehet kevesebb, mint az elrendelt rendkívüli munkaidő.
Az említett jogesetben tárgyi tévedés van, és az Önök indoklásában a rendkívüli munkaidő és a munkaidőkeret fogalma összemosódik. Hangsúlyozni kívánom, hogy mint gyakorló szakszervezeti elnök számos esetben találkozom olyan munkáltatói felfogással is, amely egybeesik az Önök véleményével. Valamilyen módon a gyakorlatban keverednek a rendkívüli munkaidő kiegyenlítésének tételes szabályai. Egy példán keresztül szeretném álláspontomat erősíteni. A munkavállaló órabére 1000 Ft, a munkanapon végzett túlmunka 4 óra. A díjazás tekintetében a munkavállaló vagy 4 x 1000 Ft munkabérre + 4 x 500 Ft túlmunkapótlékra = 6000 Ft díjazásra jogosult, vagy az én álláspontom szerint 4 x 1000 Ft munkabérre és 4 óra időtartamú szabadidőre jogosult, amely ellenértéke 4000 Ft. Ezt azért kell kifizetni, mert ha ez nem így történne, akkor az adott hónapban a tárgyhavi munkaidőből 4 óra hiányozna a munkavállaló ledolgozott idejéből. Az Önök álláspontja szerint a munkavállaló a 4 óra túlmunkáért, amelynek a fentiekben kifejtett álláspontom szerint 6000 Ft az értéke, mindössze 4 órának megfelelő szabadidőt kapna, amely a fenti példa alapján 4000 Ft mértékű.
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2013. július 8-án (87. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1696
[…] munkavállalót az a bér, mintha rendes munkaidőben dolgozna, és ezen felül jár a bérpótlék vagy a szabadidő (Mt. 143. §). Megjegyezzük, hogy a rendkívüli munkaidőért járó bérpótlék szabályai nem kógensek, azoktól kollektív szerződés a munkavállaló hátrányára is eltérhet, így attól a szabálytól is, hogy szabadidővel való kompenzálás esetén annak milyen mértékűnek kell lennie (Mt. 165. §).Ahogyan észrevételében helyesen rámutat, a szabadidő fogalmát két értelemben is használjuk. Egyrészt a törvény a rendkívüli munkaidő pótléka helyett biztosítható időt kifejezetten szabadidőnek nevezi. Másrészt a gyakorlatban sokszor az egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén alkalmazható nullaórás munkanapokat is szabadnapként vagy kiegyenlítő napként említik. Ilyen napokon a munkáltató nem oszt be rendes munkaidőt a munkavállalónak, tehát nem más jogcímen […]
Jelentkezzen be!
Elküldjük a választ e-mailen*