Rendelkezésre állási kötelezettség készenlét alatt
Kérdés
Munkavállalóink sérelmezték, hogy a készenlét ideje alatt nem tudnak szabadon rendelkezni az idejükkel, és a mobiltelefonjukat mindig magukkal kell vinniük, bárhová mennek. Többen megkérdezték, hogy milyen időn belül kell visszahívniuk a vezetőjüket, ha egészségügyi okokból épp nem tudják felvenni a mobiltelefont, illetve hogy a hívástól számított mennyi időn belül kell beérniük a munkahelyre. Nem találtunk erre vonatkozó rendelkezést a jogszabályban, így kérem, hogy adjanak iránymutatást, amit közölni tudunk a munkavállalóinkkal!
Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2011. szeptember 19-én (58. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1102
[…] készenlét időtartama alatt a munkavállaló köteles gondoskodni munkára képes állapotának megőrzéséről [Mt. 129. § (2) bek.]. A törvény fogalomhasználata szerint a készenlét alatt a munkavállaló bárhol tartózkodhat, ahonnan a munkavégzési helye még elérhető, és ahol a munkáltató is el tudja érni a munkavállalót. A mobiltelefonon történő egyeztetés mellett is indokolt, hogy a felek állapodjanak meg előre abban, hogy a munkavállalónak hány percen belül kell beérnie a munkavégzési helyre – ez pedig alapvetően meghatározza azt is, hogy a munkavállaló mennyire távolodhat el munkahelyétől. Ilyen megállapodás hiányában, álláspontunk szerint, kiindulásként azt az utazási időt kell alapul venni, amelyet a munkavállaló utazással tölt a napi munkába járás során, illetve az utazás előkészületével (öltözködés stb.) töltött időt. Nyilvánvaló, hogy vannak olyan élethelyzetek, amelyekben a munkavállaló éppen nem tudja felvenni a mobiltelefont; nem fogadható el feltétlenül az a megoldás, hogy az utazási időt ilyen esetekben […]
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2011. szeptember 19-én (58. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1102
[…] készenlét időtartama alatt a munkavállaló köteles gondoskodni munkára képes állapotának megőrzéséről [Mt. 129. § (2) bek.]. A törvény fogalomhasználata szerint a készenlét alatt a munkavállaló bárhol tartózkodhat, ahonnan a munkavégzési helye még elérhető, és ahol a munkáltató is el tudja érni a munkavállalót. A mobiltelefonon történő egyeztetés mellett is indokolt, hogy a felek állapodjanak meg előre abban, hogy a munkavállalónak hány percen belül kell beérnie a munkavégzési helyre – ez pedig alapvetően meghatározza azt is, hogy a munkavállaló mennyire távolodhat el munkahelyétől. Ilyen megállapodás hiányában, álláspontunk szerint, kiindulásként azt az utazási időt kell alapul venni, amelyet a munkavállaló utazással tölt a napi munkába járás során, illetve az utazás előkészületével (öltözködés stb.) töltött időt. Nyilvánvaló, hogy vannak olyan élethelyzetek, amelyekben a munkavállaló éppen nem tudja felvenni a mobiltelefont; nem fogadható el feltétlenül az a megoldás, hogy az utazási időt ilyen esetekben […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
