Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2010. január 11-én (29. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 557

[…] szóba.) Mindebből következően a munkáltatónak csak addig az időpontig áll fenn a foglalkoztatási kötelezettsége, ameddig a határozott idő le nem jár, vagyis addig, amíg a munkaviszony meg nem szűnik. A munkaviszony ily módon a terhesség ideje alatt is megszűnhet, ezért azt követően a munkáltatót nem terheli a munkavállaló továbbfoglalkoztatásának kötelezettsége. A rendelkezésre álló adatok alapján a munkavállaló a terhességével összefüggésben 2009. október 20-án táppénzes állományba került. Erre csak abban az esetben kerülhetett sor, ha az orvos a munkavállaló keresőképtelenségét azon oknál fogva állapította meg, hogy a munkáját terhessége miatt nem tudja ellátni [Ebtv. 43. § (1) bek., 44. § b) pontja]. Mivel a munkavállalót csak a betegség miatti keresőképtelensége idejére illeti meg a naptári évenként számított 15 munkanap betegszabadság [Mt. 137. § (1) bek.], a keresőképtelenség ezen esetére nem vonatkoznak a betegszabadság díjazására vonatkozó szabályok. Abban az esetben tehát, ha a munkavállaló táppénzre jogosult, a munkáltatót nem terheli kifizetési kötelezettség. Mindezekből következik az is, hogy a munkavállalót megillető betegszabadságra vonatkozó kérdés ebben az összefüggésben nem értelmezhető. Az Mt. 138. § (1) bekezdése szerint a terhes, illetőleg a szülő nőt 24 hét szülési szabadság illeti meg. Az Mt. 130. § (2) bekezdésének b) pontja értelmében a szülési szabadság teljes időtartama jogszerző időnek minősül a rendes szabadság szempontjából. Megjegyzendő, hogy ugyanígy minősül a szülést követően a gyermek gondozása vagy ápolása miatt kapott fizetés nélküli szabadság [Mt. 138. § (5) bek.] első éve is [Mt. 130. § (2) bek. c) pontja]. Amennyiben a határozott idő a terhesség ideje alatt jár le, és ezáltal a munkaviszony megszűnik, a munkáltató köteles – a munkáltatónál eltöltött idővel arányos – […]