Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2009. július 27-én (21. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 408

[…] követelménye abban az esetben sérül, ha valakit vagy valamely csoportot valamely ún. "védett tulajdonsága" miatt kedvezőtlenebb bánásmódban részesítenek, mint amelyben más, vele összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport részesül, részesült, vagy részesülne. Az Ebktv. 8. §-a felsorolja azokat a védett tulajdonságokat – így többek közt az életkort is –, amelyekkel összefüggésben hátrányos megkülönböztetés valósulhat meg. Az Ebktv. 5. § d) pontja szerint az egyenlő bánásmód követelményét a munkáltató a foglalkoztatási jogviszony tekintetében köteles megtartani. Az Ebktv. 21. § f) pontja értelmében az egyenlő bánásmód követelményének sérelmét jelenti különösen, ha a munkáltató a munkavállalóval szemben közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést alkalmaz a foglalkoztatási jogviszony vagy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony alapján járó juttatások, így különösen az Mt. 142/A. § (3) bekezdésében meghatározott munkabér megállapításában és biztosításában. Az Mt. és az Ebktv. rendelkezéseinek együttes értelmezéséből következik, hogy azon munkavállalók részére, akik összehasonlítható helyzetben vannak (ilyenek, akik egy munkáltatónál dolgoznak), és egyenlő vagy egyenlő értékű munkát végeznek – függetlenül attól, hogy közülük valamelyikük nyugdíjas-e vagy sem –, a munkáltató köteles egyenlő bért (beleértve a szociális juttatásokat is) fizetni. Az egyenlő bánásmód elvének sérelme tehát megállapítható, ha egy védett tulajdonsággal rendelkező munkavállalói csoport kevesebb munkabért kap, mint egy védett tulajdonsággal nem rendelkező, összehasonlítható helyzetben lévő munkavállalói csoport. Az MK 74. is ugyanezt az értelmezést erősíti meg, amikor is úgy rendelkezik, hogy a munkaviszonyban álló nyugdíjas jogosult mindazokra a járandóságokra, amelyek azonos feltételek mellett a nem nyugdíjas munkavállalót megilletik. A munkaviszonyban álló nyugdíjas nyugdíjára […]