Vezető szabadságának megváltása

Kérdés: Nem gazdálkodó szervezet választott tisztségviselő vezetője az Mt. alapján kötött munkaszerződést vezető állású munkavállalóként. A vezető a szabadságait vagy "kiírja", vagy nem, de az Mt. alapján neki járó szabadságnál ténylegesen jóval kevesebb munkanap szabadságot használ fel évről évre, így jelentős, több hónapot kitevő "elmaradt" szabadságot tartunk nyilván. A tisztség megszűnésekor jogosan tarthat-e igényt a vezető a több éve felhalmozott, ki nem vett/adott szabadságának megváltására?
Részlet a válaszából: […] ...munkavállalónak – így a vezető állású munkavállalónak is – a munkában töltött idő alapján minden naptári évben szabadság jár, amely alap- és pótszabadságból áll [Mt. 115. § (1) bek.]. A szabadságot – a munkavállaló rendelkezési jogába tartozó,...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2019. március 25.

Rendszeresen kettős egészségkárosító kockázatnak kitett munkakörben dolgozó pótszabadsága

Kérdés: Kórházunkban a Kjt. 57. § (6) bekezdése szerinti, rendszeresen kettős egészségkárosító kockázatnak kitett munkakörben dolgozó közalkalmazottakat megillető pótszabadságot a kollektív szerződés szabályai alapján oly módon állapítjuk meg, hogy az osztályvezetők év elején összegyűjtik a közalkalmazottak erre irányuló kérelmeit, majd a főigazgató főorvos dönt arról, hogy konkrétan kiket illet meg a pótszabadság. Az idén véleményünk szerint számos indokolatlan kérés érkezett, ezért a probléma áttekintéséig a pótszabadságokat senkinek sem adtuk meg. Megítélésünk szerint a "rendszeresség" ugyanis "napi rendszerességet" jelent, ily módon a kettős kockázatnak az adott munkakörben mindennap fenn kell állnia. Önök szerint helyes-e ez az értelmezés?
Részlet a válaszából: […] A Kjt. 57. § (6) bekezdése előírja, hogy a jogszabálybanmeghatározott egészségkárosító kockázatok között munkahelyen eltöltött napimunkaidőtől függetlenül évenként 5 munkanap pótszabadság illeti meg azt aközalkalmazottat, akit rendszeresen kettős egészségkárosító...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2009. július 27.