2 talált cikk a szabadság kiadása , beosztás szerinti munkaidő , munkanap , alapszabadság , távollét kifejezésre

Kérdés: A január 31-ig tartó négy hónapos határozott idejű munkaviszony esetén a munkavállalót megillető két munkanap (20/365×31 = 1,69 = 2) időarányos alapszabadságát a munkáltató nem a munkaidő-beosztás szerinti munkaidő terhére osztja be [Mt. 124. § (1) bek.], hanem a munkaviszony automatikus megszűnése után azt pénzben megváltja (Mt. 125. §). Ha ez szabálytalan, munkaerő-kölcsönzés esetén kit terhel a felelősség? Aki a munkaidő-beosztást elkészítette (kölcsönvevő), vagy aki a munkabért ily módon elszámolta (kölcsönbe adó)? Jogos-e két nap fizetetlen (igazolatlan) távollét alkalmazása, ha a munkavállaló az utolsó két munkanapon a munkaidő-beosztása ellenére nem megy be dolgozni, hanem helyette önhatalmúlag kiveszi a munkáltató által beosztani elmulasztott, de őt jogosan megillető két munkanap fizetett szabadságot?

Kérdés: Munkavállalónk részmunkaidőben, heti 32 órában dolgozik egyenlőtlen munkaidő-beosztásban. Munkaidő-beosztása szerint hétfőtől csütörtökig napi 8 órát dolgozik, pénteken nem végez munkát. Életkora alapján 10 nap pótszabadságra jogosult a 20 nap alapszabadságon felül. Milyen módon kell számára kiadnunk a szabadságot? Jól értelmezzük, hogy ha hétfőtől csütörtökig szabadságot vesz ki, akkor péntekre is egy nap szabadságot kell kiírnunk, akkor is, ha azon a napon egyébként munkát nem végez (azaz minden 4. nap szabadság után egy 5. nap szabadságot is ki kell adni)? Hasonló módon kell eljárni a betegszabadság kiadása során is?