Működési rend átalakításával kapcsolatos munkaidő-szervezés

Kérdés: Cégünk a készenléti jellegű munkakörben havibérrel foglalkoztatott munkavállalóit órabéresíteni szeretné az alábbiak szerint: a jelenlegi havibérüket 174-gyel osztva megállapított órabérrel a beosztás alapján havi óraszámmal teljesített órabérrel lennének kifizetve. Hogyan tudjuk a munkaidejüket helyesen megállapítani, a szerződésüket megírni, ha a munkavállalók megválaszthatják, hogy egy hónapban mennyi munkaórát akarnak dolgozni? A cég célja, hogy se állásidőt, se túlórát ne kelljen fizetni, csak a ledolgozott órára járó alapbért. Ebben az esetben mi lesz a munkaidőkeret, hiszen egyenlőtlen a beosztásuk?
Részlet a válaszából: […] ...Erre azért is van szükség, mivel hosszabb munkaidőkeret hiányában a havi eltérő mértékű munkavégzés mindenképpen az állásidő vagy a rendkívüli munkavégzés következményével jár. A munkaidőkeretben teljesítendő munkaidőt ugyanis a munkaidőkeret tartama, a napi...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2017. szeptember 25.

Távollét tartama munkaidőkeret alkalmazásánál

Kérdés: Háromhavi munkaidőkeret alkalmazása esetén az új szabadságolási szabályok miatt – melyek alapján az egyenlőtlen beosztás miatt órákban kell nyilvántartani – előfordulhat, hogy a tizenkét órás munkavégzésre beosztott napra szabadság kerül kiadásra, és emiatt a munkaidőkeret óraszámát meghaladja a ledolgozott órák száma, hiszen a szabadságot is tizenkét órában vettük figyelembe. Ilyen esetben a szabadságot a munkaidőkeret óraszámába be kell számítani, avagy – mivel nem történik a szabadság napján munkavégzés, ezért – ez a munkaidőkeret óráiba nem számít bele? Ha viszont beleszámít, akkor milyen díjazás jár ezen pluszórákra?
Részlet a válaszából: […] ...esetben számításba vennék a szabadság tartamát, azzal az elmondottak szerint túllépnék a munkaidőkeret óraszámát. Ebben az esetben a rendkívüli munkavégzésre vonatkozó szabályok szerinti bérpótlék illeti meg (Mt. 143. §) a munkavállalókat, tehát célszerűbb...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2013. március 18.