2 talált cikk az alapbér , juttatás , munkaviszony , egyoldalú kötelezettségvállalás , kollektív szerződés kifejezésre

Kérdés: Miként értelmezendő az Mt. 56. §-ának (2) bekezdésében foglalt azon rendelkezés, mely szerint a vagyoni hátrányt megállapító jogkövetkezmény összességében nem haladhatja meg a munkavállaló – a jogkövetkezmény megállapításakor irányadó – egyhavi alapbér összegét? Helyes azon értelmezés, amely szerint ezen, egyhavi alapbér összegére vonatkozó korlát prémiummegvonás esetén is alkalmazandó? Azaz a prémium megvonása esetén a megvonás legfeljebb a munkavállaló – a jogkövetkezmény megállapításakor irányadó – egyhavi alapbérének megfelelő összeg erejéig terjedhet? Kérdésem indoka, hogy találtam olyan értelmezést, mely szerint adott esetben a munkavállaló a prémiumból teljes mértékben – azaz egyhavi alapbért meghaladó összegen felül – kizárható.

Kérdés: A munkáltató 2014. október 23-án – munkaszüneti napon – bértakarékosság céljából az ezen a napon munkavégzésre kötelezett munkavállalók részére az Mt. 146. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva állásidőt kívánt elrendelni. A munkáltató jogi érvelése szerint az Mt. 97. §-ának (4) bekezdésére hivatkozva jogosult ilyen munkaidő-beosztást elrendelni. Mivel pedig foglalkoztatási kötelezettségének nem tud eleget tenni, az állásidőnek felel meg. Megítélésem szerint a munkáltató ezzel a magatartásával megsérti az Mt. 6. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat, azaz olyan magatartást tanúsít, amely a másik fél jogát, jogos érdekét sérti. A gyakorlatban lehetetlennek tartom azt az állapotot, hogy az adott munkakörben 2014. október 22-én 22 óráig folyamatos munkavégzés folyik, majd 2014. október 24-én 6 órától ismételten van munka a területen. Megjegyezni kívánom, hogy a munkáltató ezt a gyakorlatot már 2014. augusztus 20-án megpróbálta alkalmazni, azonban a szakszervezet fellépése miatt ettől a szándékától elállt. A probléma most újra jelentkezett, és a munkáltató azzal próbál érvelni, hogy jogi szakértők szerint intézkedése jogszerű.