Szabadság kiadása vagy megváltása határozott idejű munkaviszonyban

Kérdés: A január 31-ig tartó négy hónapos határozott idejű munkaviszony esetén a munkavállalót megillető két munkanap (20/365×31 = 1,69 = 2) időarányos alapszabadságát a munkáltató nem a munkaidő-beosztás szerinti munkaidő terhére osztja be [Mt. 124. § (1) bek.], hanem a munkaviszony automatikus megszűnése után azt pénzben megváltja (Mt. 125. §). Ha ez szabálytalan, munkaerő-kölcsönzés esetén kit terhel a felelősség? Aki a munkaidő-beosztást elkészítette (kölcsönvevő), vagy aki a munkabért ily módon elszámolta (kölcsönbe adó)? Jogos-e két nap fizetetlen (igazolatlan) távollét alkalmazása, ha a munkavállaló az utolsó két munkanapon a munkaidő-beosztása ellenére nem megy be dolgozni, hanem helyette önhatalmúlag kiveszi a munkáltató által beosztani elmulasztott, de őt jogosan megillető két munkanap fizetett szabadságot?
Részlet a válaszából: […] Általános szabály szerint a szabadságot – a munkavállaló előzetes meghallgatása után – a munkáltató adja ki. Évente hét munkanap az, amivel – a munkaviszony első három hónapját kivéve – a munkavállaló maga rendelkezik. Az év közben kezdődő vagy megszűnő...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2020. március 24.

Időarányosnál hosszabb szabadság igénybevétele – a munkabér visszakövetelhetősége

Kérdés: Ha a munkavállalóval már a 9. hónapban kivetették az egész évre járó szabadságát, annak ellenére, hogy többször is jelezte feletteseinek, hogy neki ennyi időarányosan nem jár, és év közben a munkaviszony megszűnt, a munkavállaló rendes felmondásával kötelezhető-e a már kiadott szabadságok megfizetésére?
Részlet a válaszából: […] ...ha a munkáltató a többletnapokra kifizetett bért visszaköveteli (új Mt. 7. §). A szabadság kiadásának időpontját ugyanis – az alapszabadság egynegyed részét kivéve – a munkáltató állapítja meg [Mt. 134. § (1)-(2) bek.]. Ez a jog egyben kötelezettség is,...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2012. október 29.
Kapcsolódó címkék: