Munkaidő és munkába járás

Kérdés: 2015. szeptember 10-én az Európai Unió Bírósága egy munkajogi tárgyú előzetes kérdésben döntött. A spanyol National High Court of Spain bíróság azzal az előzetes kérdéssel kereste meg az Európai Unió Bíróságát, hogy állandó vagy szokásos munkavégzési hely hiányában munkaidőnek minősül-e az utazási idő a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88/EK irányelv alapján. Az Európai Unió Bírósága az irányelv rendelkezéseit egy konkrét ügyre alkalmazva megállapította, hogy az utazási idő is beleszámít a munkaidőbe az állandó vagy szokásos munkavégzési hellyel nem rendelkező munkavállalók esetében. Kérdésem ezzel kapcsolatban: amennyiben egy munkavállaló munkaszerződésében munkahelyként a munkáltató székhelye/telephelye és/vagy munkavégzési helyként nagyobb földrajzi terület van feltüntetve, ez értelmezhető-e úgy, mint állandó vagy szokásos munkavégzési hely, ha egyébként a munkavállaló rendszerint "terepen" végzi a tevékenységét (pl. ügyféltől ügyfélig, és nincsen ún. bázisa)? Amennyiben az ilyen tevékenységet végzők munkaszerződésében változó munkavégzési hely van feltüntetve, azzal igazolható-e, hogy létezik szokásos munkavégzési helyük (lásd átmeneti szabályok az Mt. alkalmazására), avagy sem? Értelmezhető-e rájuk a munkaidőszabály (azaz az otthonuktól az első munkavégzési helyükre érkezés is beleszámít a munkaidőbe), amennyiben kötetlen munkarendben dolgoznak?
Részlet a válaszából: […] ...A munkáltató előzetesen közölte a munkavállalókkal az érkezési időpontokat és az útvonalat, amelyet követniük kellett; az egyes ügyfelek felkeresése közötti időt kizárólag az utazással tudták tölteni, hogy időben odaérjenek, de az otthonukból az...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2015. november 23.
Kapcsolódó címkék:      

Megváltozott munkaképességűek – a bértámogatás visszafizetése

Kérdés: Megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatását több telephelyen is végzi nonprofit gazdasági társaságunk. A foglalkoztatás magas költségei, valamint a növekvő nyersanyag- és energiaárak miatt fontolgatjuk a munkavállalók egy részének leépítését. Eredményezheti ez a döntésünk azt, hogy a már kifizetett bértámogatást vissza kell térítenünk?
Részlet a válaszából: […] ...§ (1)-(2) bekezdésében foglalt kötelező foglalkoztatásiszintet. A húsz főnél több munkavállalót foglalkoztató munkáltatónál – egyes,az Flt. 41. § (2) bekezdésében meghatározott munkáltatókat kivéve – amegváltozott munkaképességű munkavállalók arányának...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2009. augusztus 17.