Konkurencia a munkahely falai között

Kérdés: Egyik ügyfelünk közlése nyomán kiderült, hogy a határozatlan idejű munkaviszonyban álló munkavállalónk a saját hasznára kezdett el dolgozni, azaz az ügyfél megkeresését – ahelyett, hogy továbbította volna – elfogadta, és a cégünk által biztosított számítógépen, valamint szoftverek segítségével önállóan elkezdte teljesíteni a "megrendelést". Utánanéztünk, és kiderült, hogy ezt a tevékenységét folyamatosan, napi rendszerességgel folytatja. Úgy gondoljuk, hogy ezért indokolt lenne felmondani a munkaviszonyát, de nem akarunk végkielégítést fizetni neki. Mikor járunk el jogszerűen, illetve hogyan járunk a legjobban?
Részlet a válaszából: […] A leírt tényállás kellő alapot teremt a munkáltatói felmondásra, és mivel a munkavállaló magatartásával kapcsolatos az ok [Mt. 66. § (2) bek.], eleve nem jár végkielégítés [Mt. 77. § (5) bek. b) pont]. Figyelemmel azonban arra, hogy a munkavállaló magatartása olyan...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2019. január 14.

Versenytilalmi megállapodás

Kérdés: A vezető állású munkavállalóval 2012. július 1-je előtt kötöttünk munkaszerződést, mely tartalmazta a versenytilalmi megállapodást. E szerint a munkaviszony megszűnése esetén 1 éven keresztül, 2 havi átlagkereset megfizetése ellenében nem szerezhet tulajdonjogot, részesedést, illetve nem lehet munkavállalója, tanácsadója cégünk meghatározott magyarországi versenytársainak. 2012. július 1-je után az új Mt. miatt aláírt egy "Munkaszerződés módosításokkal egységes szerkezetben" megnevezésű dokumentumot, melyben nem módosítottunk a versenytilalmi megállapodás részen, annak ellenére, hogy az új Mt. már a megállapodás ellenértékét a megállapodás időtartamára eső alapbér minimum 1/3 részében állapítja meg. 3 hónappal ezelőtt a munkavállaló munkaviszonyát közös megállapodással megszüntettük, és miután fenntartottuk a megállapodást, 2 havi átlagkeresetet fizettünk ki a munkaviszony megszűnésekor. Helyesen jártunk-e el, vagy az új Mt. szabályait kellett volna alkalmaznunk?
Részlet a válaszából: […] A régi Mt. előírásai szerint a munkavállaló a munkaviszony megszűnését követően csak abban az esetben volt köteles – legfeljebb a munkaviszony megszűnését követő 3 évig – tartózkodni a munkáltató jogos gazdasági érdekeit veszélyeztető magatartástól, ha erre...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2014. november 24.