2 cikk rendezése:
1. cikk / 2 Szabadságkiadás – eltérés megállapodással a legrövidebb egybefüggő időtartamtól
Kérdés: Az Mt. 122. §-ának (3) bekezdése alapján – eltérő megállapodás hiányában – a szabadságot úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló legalább 14 egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól. Minősíthető-e a felek közötti megállapodásnak, ha a munkáltató az alábbi szövegezést a munkavállalói tájékoztatóba foglalja bele: "Felek megállapodnak, hogy az egybefüggően kiadandó szabadság hossza a munkáltató szabadságolási ütemterve, illetve a felek egyeztetése alapján kerül meghatározásra, mely következtében az egybefüggő szabadság hossza az Mt.-ben előírtakhoz képest rövidebb is lehet". A munkavállaló pedig aláírásával igazolja, hogy a tájékoztatóban foglaltakat tudomásul vette. Véleményem szerint a tájékoztató nem megfelelő erre a célra, hisz az abban foglalt, Mt. előírásai szerint összeállított tartalmat a munkáltató határozza meg, a munkavállalóval nem kell megegyeznie róla. A munkavállaló aláírása az átvételt, a pontok megismerését igazolja, ami nem feltétlenül jelenti az abban foglaltakkal való egyetértését is.
2. cikk / 2 Igazolatlan távollét tartama nem jogosít szabadságra
Kérdés: Munkavállalónk több hete nem jelent meg munkavégzésre, telefonon, e-mailen, postai és egyéb úton többször próbáltuk felvenni vele a kapcsolatot, sikertelenül. Az álláspontunk szerint az azonnali hatályú felmondást ez megalapozza. Ezen időszak alatt igazolatlan távollétet rögzítettünk számára. A szabadságmegváltást lehet-e ebben az esetben csak arra az időszakra számolni, amikor még munkavégzés volt, vagy kötelező az igazolatlan távolléte idejére is megváltani a felgyülemlett szabadságát?
