Részmunkaidős munkavállaló beosztása

Kérdés: Szabályos-e az alábbi megállapodás és díjazás? A munkavállalóval részmunkaidős szerződést kötöttünk, heti 24 órás részmunkaidőre, általános teljes napi munkaidőre. A munkavégzése minden héten kedd, szerda, csütörtök napokon 8 órában fog történni (6:00-14:20-ig), 20 perc munkaközi szünettel, ami nem része a munkaidőnek. Április hónapban így 12×8 = 96 órát fog dolgozni. A munkavállaló alapbére 3000 Ft/óra, így 288 000 Ft lesz a bruttó bére. Az órabéresnek csak akkor kell fizetni az ünnepre, amennyiben emiatt csökkenne a heti munkaideje; vagyis ebben az esetben nem kell fizetni, ha jól gondolom. Amikor kedd, szerda, csütörtök valamelyikére esne a munkaszüneti nap, akkor pedig 8 órára kapja a távolléti díjat. A szabadságot órában adjuk ki a napi 8 óra figyelembevételével. A kötelező tájékoztatás tartalmazza, hogy ezen három napon, napi 8 órában végez munkát. Ez a gyakorlat munkaidőkerettel oldható csak meg, vagy nem kell hozzá, mivel állandó napokon és munkaidőben dolgozik?
Részlet a válaszából: […] ...munkaidővel, mivel annak mértéke heti 40 óra [Mt. 92. § (1) bek.]. A részmunkaidős foglalkoztatás alapján a munkavállaló általános munkarendje szerint minden hétköznap napi egyenlő mértékben, azaz 24/5 = 4,8 órában kellene munkát végezzen [Mt. 97. § (2) bek.]...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2022. május 17.

Munkaközi szünet – utólag nem dolgoztatható le

Kérdés: A munkáltatóm kéthavi munkaidőkeretben foglalkoztatja a dolgozóit, 5/2 munkarendben. A dolgozók napi munkaideje reggel 6 órától 14 óra 5 percig tart, ebből 30 perc a munkaközi szünet, amelyet a munkáltató nem fizet ki, és ledolgoztatja minden hónapban 1 szombaton (sima bérért), mert a napi 8 óra munkaidő nincsen meg. Szerintem szabálytalan ez az eljárás, mivel a munkaközi szünetet nem gyűjtheti össze, és utólag nem dolgoztathatja le a munkáltató. A heti 2 pihenőnapja sem lesz így meg a dolgozóknak. A munkavállalókat a változásról írásban nem értesítette a munkáltató, hanem tényként közölte, hogy 2008. május 1-jétől bevezeti a fent említetteket.
Részlet a válaszából: […] Az Mt. 122. §-a alapján, ha a munkavállaló napi munkaideje ahat órát meghaladja, munkaközi szünetet kell számára biztosítani, melynektartama minimum húsz perc és maximum egy óra lehet, amelyet egybefüggően, amunkavégzés megszakításával kell kiadni. A munkaközi szünet...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2008. július 21.
Kapcsolódó címkék: