289 cikk rendezése:
21. cikk / 289 Közlekedési szabálysértés – a bírság áthárítása
Kérdés: Munkavállalóm a társaságom tulajdonában lévő teherautóval közlekedett. Egy napon belül kétszer bírságolták meg gyorshajtás miatt. Abírság a társaság nevére érkezett. Az említett gyorshajtást tekinthetem-e szándékos károkozásnak? Amennyiben igen, kötelezhetem a dolgozót a kár megtérítésére? A kár megtérítését a bérjegyzékén le kell vonni, vagy elég, ha befizeti a bírság összegét a pénztárba? Amennyiben nem téríti meg a munkavállaló, a munkáltató által kifizetett bírság a munkavállalónál bérként adózó jövedelem lesz?
22. cikk / 289 Felmondási tilalom a munkavállaló és a munkáltató megállapodásában
Kérdés: Most állnék munkába egy szállítmányozási cégnél. A jövendő munkáltatóm olyan szerződést akar aláíratni velem, amelyben szerepel egy kitétel, miszerint ha egy éven belül felmondok, akkor az első háromhavi munkabéremet köteles vagyok visszafizetni. Jogos követelés ez? Megteheti ezt a munkáltató?
23. cikk / 289 Boltvezetők munkaideje és felelőssége
Kérdés: Országos bolthálózattal működő multicég szakszervezeti tisztségviselője vetette fel a boltvezetőket érintő alábbi problémát. Az érintett kereskedelmi vállalatnál a boltvezetők munkaköre számos tevékenységre terjed ki, például a megérkezett termékek leszedése, polcok feltöltése, az üzlet nyitása, a napi munkafolyamatok megszervezése, a kassza indítása, kezelése, a vásárlói panaszok kezelése, rendelés leadása, belső oktatás megszervezése. Továbbá az üzletvezető besegít a dolgozóknak, hogy ne keletkezzen túlóra, ennek következtében a boltvezető reggeltől estig bent van az üzletben. Ezen túlmenően a bolti dolgozók esetleges mulasztásait is a boltvezetők terhére róják. Például a személyzeti vásárlás elmulasztott bizonylatolása, vagy a jelenléti ív pontatlan vezetése esetén, akkor is, ha van más munkatárs, aki aznap a műszakvezető. Felelősségre vonás is történik, és ismétlődés esetén elbocsátás a következmény, természetesen a kimutatható rendkívüli munkavégzés ellentételezése nélkül. Szabályos-e ez a gyakorlat?
24. cikk / 289 Felmondás és a szabadság pénzbeli megváltása
Kérdés: Egy munkavállaló munkaviszonya közös megegyezéssel megszűnt december 14-én. November 19-től kivette a megmaradt szabadságát, december 3-tól a munkáltató felmentette a munkavégzési kötelezettség alól december 14-ig. A munkavállaló leadta a tárgyi eszközeit, de a céges autóját december 14-ig használhatta. Ha nem adta le az autóját, akkor a fennmaradó szabadság összegét csak az autó leadása után lehet-e utalni, azért, hogy ha valami kár lenne az autóban, akkor ebből kerülne rendezésre?
25. cikk / 289 Közérdekű munka és a munkaközi szünet
Kérdés: Önkormányzatunkhoz több határozat is érkezett közérdekű munka letöltésével kapcsolatosan. Ha az elítélt napi 8 órát dolgozik, le kell dolgozni a részére az Mt. 103. §-a (1) bekezdésének a) pontjában előírt 20 perc munkaközi szünetet, vagy az ő munkájukra más szabályok vonatkoznak?
26. cikk / 289 Előadó-művészet – a számlázás kérdőjelei
Kérdés: Önkormányzati tulajdonú kulturális szolgáltató költségvetési szerv munkavállalóival összefüggésben két kérdés vetődött fel. Az intézmény előadó-művészeti szervezetet alapító okirata szerint munkavállalói az Mt. hatálya alá tartoznak. Az érintett munkavállaló munkaköre kórustag, és ehhez kapcsolódóan szólóéneklésre – mint művészeti tevékenységre – számlát nyújtana be a munkáltatója felé. Köthet-e vele polgári jogi szerződést az intézmény vezetője erre a tevékenységre eseti jelleggel? A másik munkavállaló művészeti menedzser munkakörben van, és az intézmény kórusfellépései során konferálási feladatokat látna el, és számlázna rendezvényszervezési és kommunikációs tevékenységről. Jogszerű megoldás-e, ha a fenti tevékenységek nem kerültek felsorolásba a munkaköri leírásukban, azonban a tevékenység jellegéből adódóan az intézményvezető utasításai szerint járnak el abban a feladatkörben, amelyre a számla szól? Egyáltalán számlázhatnak-e a munkáltatójuk felé?
27. cikk / 289 Egyéni vállalkozó munkáltatói kárfelelőssége
Kérdés: Egyéni vállalkozóként dolgozom, egy építőipari cégnek végzünk anyagmozgatási munkákat három alkalmazottammal. Az egyikük balesetet szenvedett (ráborult néhány hordó), mert a vele párban dolgozó munkatársa az emelés előtt nem rögzítette azokat megfelelően a raklapon. A sérült munkavállaló kártérítést akar, de úgy tudom, nem felelek a káráért, mert ott sem voltam, mikor az eset történt, és így nem is akadályozhattam meg a balesetet.
28. cikk / 289 Őrizetlen targonca és a munkaadó kárfelelőssége
Kérdés: Cégünknél a targoncavezetők kizárólagos kulcsokat kapnak az adott targoncához, egy gépet csak egy személy vezethet. Előírás, hogy ha elhagyja valaki a vezetőülést, akkor a kulcsot is magával kell vinnie. Ennek ellenére az egyik targoncát őrizetlenül hagyták, amivel egy másik munkavállaló – segítő szándékból – megemelt egy raklapot. Sajnos ennek tartalma ráborult arra a munkavállalóra, aki a kulcsot a targoncában hagyta. Ez a munkavállaló most kártérítést követel, de álláspontunk szerint saját maga okozta a balesetet, így nem szeretnénk fizetni. Van értelme egy esetleges perbe bocsátkozni?
29. cikk / 289 Közös költség – felelősség a "visszapótolt" hiányért
Kérdés: A társasház közös képviselője alkalmazásában álló asszisztens felelős a közös költségek készpénzben történő beszedéséért és azok bizonylatolásáért. A bevételi bizonylatok hiányosak voltak, a pénzkezelési szabályok többször is sérültek, és az egyértelműen látszik, hogy a kiállításkor az összegek összevissza lettek feltüntetve. Mégis, az ellenőrzés időpontjában a pénztár rendben volt, a lakók nyilatkozataival egyezett a fellelt összeg. A munkavállaló elmondása szerint saját pénzével pótolta a hiányt, amit az összesítés során észlelt. Összességében így a társasháznak kára nem keletkezett. Amunkavállaló viszont most visszaköveteli a közös képviselőtől azt az összeget, amit a hiány pótlására fordított. Köteles lesz azt visszafizetni neki?
30. cikk / 289 Azonnali hatályú felmondás irodaszerek eltulajdonításáért
Kérdés: A munkavállalónkat azon kaptuk, hogy fénymásoláshoz szükséges üres lapokat csomagol el. A vizsgálat során bevallotta, hogy már fordult elő ilyen, sőt, írószereket is vitt már haza, de azzal védekezett, hogy csupán néhány, alkalmanként 50-60 papírlapról volt szó, illetve csekély számú és értékű írószerekről (toll, ceruza, iratkapocs). Megítélésünk szerint a munkáltató tulajdonában lévő, munkavégzés céljából használt eszközök eltulajdonítása akkor sem megengedhető, ha azok értéke nem jelentős, azok fogyóeszköznek minősülnek, ezért a törvényes határidőben azonnali hatállyal felmondtunk neki. A munkavállaló ezzel egyértelműen megkárosította a munkáltatót. Megítélésük szerint jogszerűen jártunk el?
