Teljesből részmunkaidőbe és a munkaidő beosztása


Idősek otthonában közalkalmazotti jogviszonyban dolgozó terápiás munkatárs kérte munkaidejének heti 40 óráról heti 30 órára történő módosítását, amelyet a munkáltató elfogadott. A szóbeli megállapodásuk része volt, hogy heti négy napon át látja el a munkáját. A munkáltató most mégis szeretné, ha heti öt napon át történne a munkavégzés, mert a lakók számára a három nap szünet túl soknak bizonyult. Megítélésünk szerint ezt a körülményt a kolléga előre láthatta volna. Elrendelheti-e a munkáltató, elfogadva a heti 30 órát, úgy, hogy a héten egyenletesen elosztva, a korábbi munkanapoknak megfelelően hétfőtől péntekig történjen a munkavégzés? Mi történik, ha ezt a közalkalmazott nem fogadja el? Van-e jogorvoslati lehetősége, és mit tehet a munkáltató ebben az esetben? A kinevezésben és a munkaköri leírásban nem szerepel, hogy mely napokon kell a terápiás munkatársnak dolgoznia. A kinevezés módosításában szerepel, hogy csökkentett a munkaidő, de új munkaköri leírást nem kapott (a régiben heti 40 óra szerepel). Súlyos problémának tekinthető-e ez, és hogyan lehet korrigálni? A munkaköri leírásnak kötelező eleme kell, hogy legyen, ki mennyi órában látja el a feladatot?


Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2026. október 13-án (299. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 6026

[…] munkaidőt. Ebből eredően ez bizonyítási kérdéssé válik: ha valóban volt ebben megállapodás a felek között, úgy a munkáltató általános szabály szerint egyoldalúan ettől nem térhet el. Mindez azonban nem zárja ki, hogy a rendkívüli munkaidőre irányadó szabályozással összhangban rendkívüli munkavégzést rendeljen el a hét egyéb napjaira is. Ha azonban ilyen megállapodás a felek között érvényesen nem volt (ilyen nem bizonyítható), mivel a munkáltató az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének általános szabálya értelmében– egyfelől a munkaidő-beosztás szabályait (a munkarendet) maga állapítja meg,– másfelől az Mt. 97. §-ának (1) bekezdése szerint a munkaidőt az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére, valamint a munka jellegére figyelemmel maga osztja be,minden további nélkül joga van a munkavégzést – heti 30 órás vagy helyesebben napi hatórás részmunkaidő esetén is – nem csupán a hét négy napján, hanem valamennyi hétköznapon elrendelni.Mivel az eset összes körülménye előttünk nem ismert, így nem tudjuk azt sem megállapítani, hogy a közalkalmazott a megállapodást a fentiek tekintetében tudja-e, illetve mivel bizonyítani (pl. volt-e a felek között elektronikus vagy egyéb levélváltás a módosítást megelőzően, illetve ennek mi volt a tartalma, vannak-e tanúk, akik a közalkalmazott állítását a munkaidő-beosztás egyes napokra történő elrendelését illetően megerősíthetik). Az a kérdés, hogy a munkáltató a 30 órás részmunkaidő keretei között a közalkalmazott számára egy adott héten a munkaidőt egyenletesen (egyenlően) elosztva a korábbi munkanapoknak megfelelően rendeljen el hétfőtől péntekig munkavégzést, csak a fentiek fényében dönthető el. Értelemszerűen bizonyítási eszközök hiányában egy jogvita esetén a közalkalmazott meglehetősen nehéz helyzetben lesz.Ha a felek között volt ilyen megállapodás, a közalkalmazott például jogosult megtagadni az utasítást, ha a munkáltató valóban megszegi a kinevezésben foglaltak. Ha azonban nem volt ilyen, vagy a munkáltató ezt vitatja, tekintheti az utasítás megtagadását kötelezettségszegésnek, és például figyelmeztetést, vagy ha ez az Mt. 56. §-a szerinti felhatalmazás alapján az esetében lehetséges, hátrányos jogkövetkezményt is alkalmazhat. Súlyosabb esetben pedig akár rendkívüli felmentéssel is élhet a Kjt. 33/A. §-a szerint. Végső soron a munkaügyi perekben eljáró bíróság előtt egy peres eljárásban vetődhet fel (akár előkérdésként), hogy a kinevezésmódosítás ebben a tekintetben érvényesen megszületett-e. Megjegyezzük: egy jogvitában a munkáltató […]
 
 

Elküldjük a választ e-mailen*

*
*díjmentes választ évente csak egyszer küldünk.
A *-gal megjelölt mezőket kötelező kitölteni.