Rugalmas munkaidő-beosztás vagy túlóra?
Kérdés
Logisztikai tevékenységet folytató cég vagyunk. Hogy raktárainkban mikor kerül sor árufogadásra, illetve mikor kell az árut átrakodni, legfeljebb 1-2 nappal előbb tudható meg. Ez viszont azt eredményezi, hogy nem tudjuk előre, egy héttel korábban beosztani a munkaidőt, így rendszeresen túlóráztatni kényszerülünk a dolgozóinkat, ami nem túl gazdaságos megoldás. Van-e valamilyen alternatív jogi lehetőségünk? Bevezethetünk-e például rugalmas munkaidőt?
Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2011. szeptember 19-én (58. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1107
[…] rendelkezésére áll a helyzet jogszerű megoldására. Először is, a munkaidő-beosztás közlésére vonatkozó, fent idézett Mt. 119. § (2) bekezdését a kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában kell alkalmazni. A kollektív szerződésben szerepelhet egy olyan rendelkezés, amely egy hétnél rövidebb közlési időtartamot jelöl meg. A közlési időtartam alsó határát a törvény nem határozza meg, azonban ilyenkor is figyelemmel kell lenni az Mt. 127. § (2) bekezdésében rögzített azon általános elvre, hogy a rendkívüli munkavégzés elrendelése nem veszélyeztetheti a munkavállaló testi épségét, egészségét, illetve nem jelenthet személyi, családi és egyéb körülményeire tekintettel aránytalan terhet. Minél rövidebb a közlési időtartam, értelemszerűen annál nagyobb terhet jelenthet a munkavállalónak. A rugalmas munkaidő-beosztás lényege, hogy a munkaidő beosztását a munkavállaló részben maga határozza meg. A törzsidőn kívüli peremidőben teljesítendő munkaidő kezdetét és végét a munkavállaló maga határozza meg. Ezt a megoldást általában olyan esetben indokolt alkalmazni, amikor a munkavégzés a munkavállaló viszonylag nagyfokú önállóságával történhet, az egyes részfolyamatok végrehajtása tekintetében a munkavállalónak nagyobb szabadsága van. Jelen esetben azonban az elvégzendő munka meghatározására vonatkozó munkáltatói utasítás egyben determinálja a napi munkaidő kezdetének, illetve végének időpontját is. Ha a rakodómunkások teljes munkaidejükben nem végeznek folyamatosan munkát, akkor elképzelhető, hogy munkakörük készenléti jellegűnek minősül. Ez az Mt. 117. § (1) bekezdés […]
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2011. szeptember 19-én (58. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1107
[…] rendelkezésére áll a helyzet jogszerű megoldására. Először is, a munkaidő-beosztás közlésére vonatkozó, fent idézett Mt. 119. § (2) bekezdését a kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában kell alkalmazni. A kollektív szerződésben szerepelhet egy olyan rendelkezés, amely egy hétnél rövidebb közlési időtartamot jelöl meg. A közlési időtartam alsó határát a törvény nem határozza meg, azonban ilyenkor is figyelemmel kell lenni az Mt. 127. § (2) bekezdésében rögzített azon általános elvre, hogy a rendkívüli munkavégzés elrendelése nem veszélyeztetheti a munkavállaló testi épségét, egészségét, illetve nem jelenthet személyi, családi és egyéb körülményeire tekintettel aránytalan terhet. Minél rövidebb a közlési időtartam, értelemszerűen annál nagyobb terhet jelenthet a munkavállalónak. A rugalmas munkaidő-beosztás lényege, hogy a munkaidő beosztását a munkavállaló részben maga határozza meg. A törzsidőn kívüli peremidőben teljesítendő munkaidő kezdetét és végét a munkavállaló maga határozza meg. Ezt a megoldást általában olyan esetben indokolt alkalmazni, amikor a munkavégzés a munkavállaló viszonylag nagyfokú önállóságával történhet, az egyes részfolyamatok végrehajtása tekintetében a munkavállalónak nagyobb szabadsága van. Jelen esetben azonban az elvégzendő munka meghatározására vonatkozó munkáltatói utasítás egyben determinálja a napi munkaidő kezdetének, illetve végének időpontját is. Ha a rakodómunkások teljes munkaidejükben nem végeznek folyamatosan munkát, akkor elképzelhető, hogy munkakörük készenléti jellegűnek minősül. Ez az Mt. 117. § (1) bekezdés […]
Vissza a találatokhoz
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
