Munkaszüneti napi munka – elszámolás munkaidőkeretben
Kérdés
Cégünk megszakítás nélküli munkarendben foglalkoztat biztonsági őröket, akik állandó felügyeletet tartanak az épületekben, még munkaszüneti napokon is. Négyhavi munkaidőkeretet alkalmazunk. Ilyen esetben a munkaidőkeretben hogyan kell figyelembe venni a munkaszüneti napokat? Le kell vonni a felosztható rendes munkaórákból a munkaszüneti napra eső teljes munkaidőt, vagy – éppen azért, mert munkaszüneti napon is foglalkoztathatóak a munkavállalók – nem?
Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2011. február 21-én (48. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 923
[…] díjazott munkavállalót - a munkaszüneti napon végzett munkáért járó munkabérén felül – távolléti díja illeti meg. A munkavállalónak önmagában a munkaszüneti napon történő rendes munkaidős munkavégzés nem eredményez sem rendkívüli munkát, sem további pihenőidőre, munkaidő-kedvezményre vonatkozó igényt. A munkavállaló a kiesett munkaidőre tekintettel biztosított távolléti díjra sem jogosult – mivel esetében éppen a munkaszüneti napra elrendelt munkavégzés miatt nincs kiesett idő. A beosztás szerint munkaszüneti napon munkát végezhető munkavállalók így a többi munkavállalóhoz képest különös, némiképpen kedvezőtlenebb helyzetben vannak a munkaidő-beosztás szempontjából. Munkaidőkeret alkalmazása esetén a munkaidő számításakor az Mt. 151. § (2) bekezdésében megjelölt távollét, illetve a keresőképtelenség időtartamát figyelmen kívül kell hagyni, vagy az erre eső napokat a munkavállalóra irányadó napi munkaidő mértékével kell figyelembe venni [Mt. 118/A. § (5) bek.]; idetartozik a munkaszüneti nap miatti távollét is. A fentiekben írtak szerint viszont azoknál a munkavállalóknál, akik a munkaszüneti napra is beoszthatók rendes munkaidőben történő munkavégzésre, nincs a munkaszüneti nap miatti kiesett idő. Ha esetükben a munkaszüneti nap időtartamát a munkaidőkeretben felosztható munkaórák számánál figyelembe vennénk, akkor különbséget tennénk a munkavállalók között azok hátrányára, akik nem munkaidőkeretben végeznek munkát. Amennyiben ugyanis a munkavállalók nem munkaidőkeretben végeznek munkát, akkor például egy hétfői munkaszüneti nap esetén az adott héten 40 órára lehetne őket beosztani, míg ha […]
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2011. február 21-én (48. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 923
[…] díjazott munkavállalót - a munkaszüneti napon végzett munkáért járó munkabérén felül – távolléti díja illeti meg. A munkavállalónak önmagában a munkaszüneti napon történő rendes munkaidős munkavégzés nem eredményez sem rendkívüli munkát, sem további pihenőidőre, munkaidő-kedvezményre vonatkozó igényt. A munkavállaló a kiesett munkaidőre tekintettel biztosított távolléti díjra sem jogosult – mivel esetében éppen a munkaszüneti napra elrendelt munkavégzés miatt nincs kiesett idő. A beosztás szerint munkaszüneti napon munkát végezhető munkavállalók így a többi munkavállalóhoz képest különös, némiképpen kedvezőtlenebb helyzetben vannak a munkaidő-beosztás szempontjából. Munkaidőkeret alkalmazása esetén a munkaidő számításakor az Mt. 151. § (2) bekezdésében megjelölt távollét, illetve a keresőképtelenség időtartamát figyelmen kívül kell hagyni, vagy az erre eső napokat a munkavállalóra irányadó napi munkaidő mértékével kell figyelembe venni [Mt. 118/A. § (5) bek.]; idetartozik a munkaszüneti nap miatti távollét is. A fentiekben írtak szerint viszont azoknál a munkavállalóknál, akik a munkaszüneti napra is beoszthatók rendes munkaidőben történő munkavégzésre, nincs a munkaszüneti nap miatti kiesett idő. Ha esetükben a munkaszüneti nap időtartamát a munkaidőkeretben felosztható munkaórák számánál figyelembe vennénk, akkor különbséget tennénk a munkavállalók között azok hátrányára, akik nem munkaidőkeretben végeznek munkát. Amennyiben ugyanis a munkavállalók nem munkaidőkeretben végeznek munkát, akkor például egy hétfői munkaszüneti nap esetén az adott héten 40 órára lehetne őket beosztani, míg ha […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
