Szabadság – jogosultság és kiadás a munkaerő-kölcsönzés alatt


Ha folyamatosan, de egy-egy hétre rendelik meg a dolgozót a munkaerő-kölcsönző cégtől, akkor hogyan van lehetőség a szabályos szabadság számítására, ha egy-egy ötnapos jogviszonynál a számítás nem éri el az egy napot, kerekítéssel sem? Soha nem kaphat ezért a dolgozó szabadságot? Ha így van, akkor ez nem számít hátrányos megkülönböztetésnek? Lehet-e utólagosan visszatekintve megváltást adni, az előző hetekre is?


Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2008. november 3-án (9. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 162

[…] szabadságot nem a kikölcsönzés időtartama határozza meg. Munkaerő-kölcsönzés esetén a munkáltató tehát a szabadság kiadására tekintettel a kölcsönbeadó, ha nem kölcsönzik ki a munkavállalót. Az Mt. alapján egyébként a rendes szabadság tekintetében jogszerzőnek minősül az az időtartam is, amely alatt a kölcsönbe­adó – személyi alapbér fizetése mellett – nem kölcsönzi ki a munkavállalót. A szabadság számítására az általános szabályok (Mt. 130-133. §) vonatkoznak [Mt. 193/P. § (1) bekezdés]. A szabadság alapját a kölcsönbeadóval létesített munkaviszony adja, tehát például a 25 éves munkavállaló 21 nap alapszabadságra jogosult. Ezt nem befolyásolja az a tény, hogy hány alkalommal kölcsönözték ki az év folyamán; a kölcsönzések között a kölcsönbeadó adja ki számára a szabadságokat. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a szabadság kiadására munkaerő-kölcsönzés esetén is legfeljebb két részletben van […]
 
 

Elküldjük a választ e-mailen*

*
*ingyenes választ évente csak egyszer küldünk.
A *-gal megjelölt mezőket kötelező kitölteni.