Ügyelet – beszámít a heti munkaidőbe
Kérdés
Cégünknél rendszeresen ügyeletet rendelnek el, melynek időtartamát egy idén január 1-jétől életbe lépett Mt.-módosítás alapján munkaidőnek kell tekinteni. Kérdésünk: minden vonatkozásban munkaidővé változott-e az ügyelet, és amikor munkaidőnek minősül, úgy kell-e díjazni, mintha a munkavállaló beosztása szerinti munkaideje alatt állna rendelkezésre munkahelyén?
Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2008. június 9-én (2. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 29
[…] alatt munkát kell végeznie, ez a munka a rendkívüli munkavégzés éves keretébe, azaz az évi 200, illetve kollektív szerződés rendelkezése alapján évi 300 óra rendkívüli munkavégzésbe beleszámít [Mt. 127. § (4) bekezdés]. Az ügyeletet a hetitől eltérő módon ugyan, de a napi maximális ledolgozható óraszám tekintetében is figyelembe kell venni. Az Mt. értelmében a nem készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállalók napi munkaideje – a munkavállaló által teljesített ügyelet, vagyis rendelkezésre állás időtartamának kivételével – továbbra sem haladhatja meg a napi 12 órát. Ebből következően a tényleges napi munkavégzés, vagyis a rendes munkaidő és a rendkívüli munkavégzés együttesen is legfeljebb 12 óra lehet. Ugyanakkor a napi munkaidő az ügyelet elrendelése miatt meghaladhatja a 12 órát, és tartama legfeljebb 24 óra lehet, ha a 24 órából legalább 12 órában kizárólag ügyelnek. Azaz a munkavégzésre a munkáltató által kijelölt helyen rendelkezésre állnak, de nem dolgoznak. Ha elrendelik a munkavégzést, ez túlmunkának minősül, és tartama beszámít a napi 12 órás korlátba, ugyanakkor – mint fentebb írtuk – a heti 48 órába ekkor már nem lehet beszámítani a […]
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2008. június 9-én (2. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 29
[…] alatt munkát kell végeznie, ez a munka a rendkívüli munkavégzés éves keretébe, azaz az évi 200, illetve kollektív szerződés rendelkezése alapján évi 300 óra rendkívüli munkavégzésbe beleszámít [Mt. 127. § (4) bekezdés]. Az ügyeletet a hetitől eltérő módon ugyan, de a napi maximális ledolgozható óraszám tekintetében is figyelembe kell venni. Az Mt. értelmében a nem készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállalók napi munkaideje – a munkavállaló által teljesített ügyelet, vagyis rendelkezésre állás időtartamának kivételével – továbbra sem haladhatja meg a napi 12 órát. Ebből következően a tényleges napi munkavégzés, vagyis a rendes munkaidő és a rendkívüli munkavégzés együttesen is legfeljebb 12 óra lehet. Ugyanakkor a napi munkaidő az ügyelet elrendelése miatt meghaladhatja a 12 órát, és tartama legfeljebb 24 óra lehet, ha a 24 órából legalább 12 órában kizárólag ügyelnek. Azaz a munkavégzésre a munkáltató által kijelölt helyen rendelkezésre állnak, de nem dolgoznak. Ha elrendelik a munkavégzést, ez túlmunkának minősül, és tartama beszámít a napi 12 órás korlátba, ugyanakkor – mint fentebb írtuk – a heti 48 órába ekkor már nem lehet beszámítani a […]
Vissza a találatokhoz
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
