2 cikk rendezése:
1. cikk / 2 Szokásosan telephelyen kívül dolgozó munkavállalók munkába járása
Kérdés: Munkavállalóink szerelőmunkát végeznek, rendszeresen kijárnak az ügyfelekhez, és a területi központba csak akkor jönnek be, ha adminisztrációs feladatokat kell ellátniuk, vagy eszközöket kell felvenniük, leadniuk. Munkaszerződésükben munkavégzési helyként az a régió van megjelölve, amelyen belül az ügyfeleket fel kell keresniük. Ebből következően a napjaik jelentős részében közvetlenül otthonukból utaznak ki a felkeresendő ügyfelekhez, és a nap utolsó ügyfelétől közvetlenül utaznak haza. A felkeresendő ügyfelek listáját előzetesen a területi központból kapják meg. Jól gondolom, hogy esetükben az első ügyfélhez, illetve az utolsó ügyféltől történő utazás az Mt. szabályai szerint nem minősül munkaidőnek?
2. cikk / 2 Változó munkavégzési hely – mikor tilos az elrendelése?
Kérdés: Egyes munkavállalóinkat változó munkavégzési helyre alkalmazzuk, munkaszerződésükben is "változó munkahely" szerepel munkavégzési helyként. Egyik változó munkahelyre alkalmazott munkavállalónkat átirányítottuk egy másik munkavégzési helyre. A munkavállaló kifogásolja az utasítást, és kérvényezi a jelenlegi munkavégzési helyének megőrzését, arra hivatkozással, hogy ez rá nézve hátrányos következményekkel járna (mert napi fél órával többet kellene utaznia, és két kisgyermeket – egy három- és egy ötéveset – nevel egyedül). Kötelesek vagyunk figyelembe venni a kifogásait, vagy jogszerűen elrendelhető részére a más munkahelyen történő munkavégzés?
