2 cikk rendezése:
1. cikk / 2 Magáncélú távollétek munkaidőben
Kérdés: Egyik telephelyünkön rendszeressé vált, hogy a kollégák elkérik magukat munkaidőben, és ekkor intézik hivatali ügyeiket, vagy a gyermekek iskolájába, óvodájába sietnek fogadóórára. Erre az időre fizetés nélküli szabadságot írunk ki nekik, de ez nem tűnik elég visszatartó erőnek. Megtilthatjuk-e ezeket az eltávozásokat, és mondhatjuk-e, hogy ezeket a teendőiket intézzék a szabadságuk alatt?
2. cikk / 2 Fizetés nélküli szabadság otthoni ápolásra – döntés mérlegelési jogkörben?!
Kérdés: A héten egyik közalkalmazottunk egy év fizetés nélküli szabadságot kérelmezett nővére, illetve külföldön élő fia ápolása céljából. Nővére vidéken, a közalkalmazott többi rokonával azonos városban él, míg a fia Németországban. Az ápolást a közalkalmazott Németországban, a fia lakcímén oldaná meg. A közalkalmazott orvosi igazolást is hozott, amely felsorolja egyrészt a nővér krónikus betegségeit, másrészt tartalmazza, hogy az asszony folyamatos ápolást és felügyeletet igényel. Az igazolást kiállító orvossal történő megbeszélés során kiderült, a közalkalmazott nővére nem fekvőbeteg (ellátja magát), és a közalkalmazott ápolási díjat sem igényelt. Kell-e alkalmaznunk az Mt. 139. § (1) bekezdését, vagy az ismertetett körülmények okán dönthet-e a vezető mérlegelési jogkörében a fizetés nélküli szabadság engedélyezéséről?