8 találat a megadott átlagkereset tárgyszóra

Részlet a válaszból: […]távolléti díj kifejezés helyett.A jogalkotói célra tekintettel elmondható, hogy vélhetően a munkavédelmi képviselőnek is távolléti díjat kellene kapnia a munkaidő-kedvezményére. A tételes jogi szabályozás ugyanakkor mégsem ez, és a jogalkotó - bármennyire is valószínű, de mégiscsak vélhető - célját a tételes normaszöveggel szemben nem lehet figyelembe venni. Így átlagkeresetet kellene fizetni a munkavédelmi képviselő részére. A probléma ugyanakkor az, hogy az átlagkeresetre vonatkozó szabályozás, a régi Mt. 152. §-ának minderre irányadó rendelkezése hatályát vesztette. Így a kérdésre a válasz jogértelmezéssel sem adható meg. Egyrészt ugyan minden, a munkavédelmi képviselőhöz hasonló státuszú személy a munkaidő-kedvezményére távolléti[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]sorrendben kell figyelembe venni: a) Ha a munkavállaló munkaviszonya eléri a 4 naptári negyedévet, akkor az átlagkereset-számítás alapjául az utolsó négy naptári negyedévre kifizetett munkabérek szolgálnak. b) Ha a munkavállaló munkaviszonya a négy naptári negyedévnél rövidebb, akkor az átlagkereset-számítás alapjául a nála számításba vehető naptári negyedév(ek)re kifizetett munkabérek szolgálnak. c) Ha a munkavállaló munkaviszonya nem ér el egy naptári negyedévet sem, akkor az átlagkereset-számítás alapjául a nála számításba vehető utolsó naptári hónap(ok)ra kifizetett munkabérek szolgálnak. d) Ha a munkavállalónak a munkáltatónál fennálló munkaviszonya egy naptári hónapnál rövidebb, átlagkereseteként a távolléti díjával azonos összeg tekintendő [Mt. 152. § (4)-(5), (7) bek.]. Az a naptári negyedév - naptári negyedév(ek) hiányában az a naptári hónap -, amelyben a munkavállalónak[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]sokáig a munkaviszonya) kifizetett munkabér időarányosan számított átlaga jár. Munkabéren valamennyi, a munkavégzés ellenértékéül kifizetett díjazást érteni kell (pl. a bérpótlékokat, vagy a jutalmat, prémiumot is). Különös szabály vonatkozik ugyanakkor - időbérben díjazottak esetén - a személyi alapbérre. A 152. § (3) bekezdése szerint ugyanis átlagkereset számításánál időbér esetén a személyi alapbért az átlagkereset esedékessége időpontjában érvényes összegben kell figyelembe venni. Felmondás esetén az esedékesség időpontjának azt kell tekinteni, amikor a mentesítési időre járó átlagkeresetet ki kell fizetni,[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […](EBH 2004. 1054. II.). Az Mt. 152. §-a az átlagkereset kiszámítását illetően úgy rendelkezik, hogy a munkavállaló részére átlagkereset címén az átlagszámítás alapjául szolgáló időszakra (a továbbiakban: irányadó időszak) kifizetett munkabér időarányosan számított átlaga jár. A számítás alapjául - általános szabály szerint - az utolsó négy naptári negyedévre kifizetett munkabérek szolgálnak. Az átlagkereset tehát az átlagszámítás alapjául szolgáló időszakban[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]időszakra kifizetett munkabér [Mt. 152. § (1) bek.], így tartalmazza az irányadó időszakra biztosított valamennyi kereseti elemet (pl. az alapbért, illetve törzsbért, a bérpótlékokat, a kiegészítő fizetést, a prémiumot, a jutalmat, valamint a 13. és további havi fizetést). Az átlagkereset számítására meghatározott időszakban kifizetett bruttó béreket úgy kell figyelembe venni, hogy mindig az irányadó időszak alatti munkavégzéshez kötődő munkabéreket szükséges alapul venni, függetlenül attól, hogy e bérek kifizetése az irányadó időszakot megelőzően, vagy azt követően történt-e. Időbérben foglalkoztatottak esetén azonban nem az irány­adó időszakban érvényes személyi alapbért kell számításba venni, hanem az átlagkereset esedékessége időpontjában, azaz a kifizetésének időpontjában érvényes személyi alapbér összegét. Az irányadó időszakra kifizetett munkabérből csak az alapbéren kívüli bér­elemek átlagát kell venni, és alapbérként nem az irány­adó időszakra kifizetett tényleges összeget kell az átlagkeresetbe számítani, hanem az átlagkereset megállapításánál éppen esedékes személyi alapbért. Az egy órára, illetve az egy munkanapra járó átlagkeresetet úgy kell kiszámítani, hogy a munkavállaló irányadó időszaki munkabérének együttes összegét osztani kell az adott időszakban munkában töltött, valamint a munkabérrel fizetett, de munkában nem töltött órák, illetve munkanapok számával (osztószám) [Mt. 152. § (8) bek.]. Munkában nem töltött, de munkabérrel fizetett idők lehetnek azok az idők, amelyekben a munkavállaló mentesül a munkavégzési kötelezettsége alól, és ezen idő alatt díjazásban részesül (pl. a szabadság és más távolléti díjjal fizetett idő, illetve az állásidő). Az osztószámba természetesen a túlórák is beleszámítanak. Annak a munkavállalónak, akinek[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]mentesítették, a munkáltató a saját működési körében felmerült okból (pl. a munkavállaló munkaköre időközben megszűnt) nem tudja foglalkoztatni a munkavállalót, akkor az Mt. 151. § (4) bekezdése alapján az állásidőre járó személyi alapbér jár. Amennyiben az Mt. 84. §-ában írott feltételek fennállnak, a személyi alapbért ekkor is a korrigált összegben kell figyelembe venni. A fentiektől eltérően a munkavégzés alóli felmentés időtartamára a munkavállalót az Mt. 93. § (3) bekezdése alapján az átlagkeresete illeti meg. A munkavállaló átlagkeresetét az Mt. 152. § (4) bekezdése alapján az utolsó négy naptári negyedévre kifizetett munkabérek alapulvételével kell kiszámítani. A számítás során az Mt. 152. § (3) bekezdése alapján az időbérben fizetett munkabér esetén a személyi alapbért az átlagkereset esedékessége időpontjában érvényes összegben kell figyelembe venni. Az előzőekben foglaltak alapján az utolsó négy naptári negyedévre kifizetett munkabér kiszámításánál két különböző időszakra kifizetett munkabért kell figyelembe venni: egyrészt a felmentési idő azon részére kifizetett munkabért vagy állásidőre járó személyi alapbért, amely időre a munkavállalót nem mentesítették munkavégzési köte­lezettsége alól, másrészt a fizetés nélküli szabadságot megelőző négy naptári negyedévet - levonva belőle a felmondási időnek azon részét, amelyre munkabér vagy állásidőre járó személyi alapbér került kifizetésre. A fizetés nélküli szabadságot megelőző időszakban elért munkabérnél a személyi alapbért az Mt. 152. § (3) bekezdése alapján az időközben megvalósított átlagos éves bérfejlesztésnek megfelelően kell figyelembe venni, míg az átlagkereset számítása körébe tartozó egyéb bérelemeket a kifizetéskori mértékben kell figyelembe venni. A munkáltató rendes felmondása esetén a munkavállalónak járó végkielégítés mértékét az Mt. 95. §-ának (4) bekezdése határozza meg, ennek során az átlagkereset kiszámításánál az előzőekben foglaltak szerint kell eljárni. A második kérdésre válaszolva az Flt. 26. § (1) bekezdése alapján az álláskeresési járadék összegét az álláskeresőnek az álláskeresővé válását megelőző négy naptári negyedévben elért, a Tbj-tv. 19. § (3) bekezdésében meghatározott munkaerő-piaci járulék alapja (a továbbiakban: járulékalap) havi átlagos összegének alapulvételével kell kiszámítani. A Tbj-tv. 21. § a) pontja alapján nem képezi a munkaerő-piaci járulék alapját a szociális ellátásnak nem a foglalkoztatót terhelő összege. A szociális ellátások említett körébe tartozik a Szoctv. 43/B. §-a szerint megállapított ápolási díj, amikor az ápolási díjban részesülő 18. életévét betöltött tartósan beteg hozzátartozója ápolását, gondozását végzi. Mivel a munkavállaló fizetés nélküli szabadságon volt az álláskeresővé válását megelőző négy naptári negyedévben,[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]átlagkereset kiszámítását illetően úgy rendelkezik, hogy a munkavállaló részére átlagkereset címén az átlagszámítás alapjául szolgáló időszakra (a továbbiakban: irányadó időszak) kifizetett munkabér időarányosan számított átlaga jár. A számítás alapjául - általános szabály szerint - az utolsó négy naptári negyedévre kifizetett munkabérek szolgálnak. Munkabérnek a munkavégzés ellenértékeként kapott juttatások számítanak. A szabadságmegváltás a munkaviszony megszűnésekor a természetben ki nem adott szabadság pénzbeli ellenértéke, amit arra tekintettel fizet a munkáltató, hogy a jogviszony megszűnése miatt a kiadásra már nem lesz lehetőség. Ez tehát nem a munkavégzés ellenértéke. A KSH Útmutató a munkaügy-statisztikai adatszolgáltatáshoz 2008. című kiadványa[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]152. § szerint pedig, ha a munkavállalónak átlagkeresetet kell fizetni, részére az átlagszámítás alapjául szolgáló időszakra (a továbbiakban: irányadó időszak) kifizetett munkabér időarányosan számított átlaga jár. A munkabér a munka ellenértéke, nem tartoznak tehát a fogalmába egyéb (pl. szociális) juttatások, valamint a költségtérítések. Az Ön munkaszerződése kétszeresen is kedvezőbb az Mt.-nél. Egyfelől plusz háromhavi átlagjövedelmet ír elő. Másfelől az átlagjövedelembe nem csupán a munkabért, hanem az egyéb juttatásokat is beszámítani rendeli. Mivel az átlagkereset szabályai helyett használ egy teljesen más, az Mt.-ben egyébként nem szereplő fogalmat, az ún. átlagjövedelmet, ez azt is jelenti, hogy - mivel az irányadó időszakra vonatkozóan nem mond semmi továbbit - nem az átlagkeresetnél[…] részlet vége a válaszból.