Rendkívüli felmondás – igazolatlan mulasztásért
Kérdés
Cégünknél az egyik munkavállalónk már a második napja nem veszi fel a munkát, és nem is jelentkezett semmilyen formában. Ebben az esetben rendkívüli felmondással megszüntethetem a munkaviszonyát?
Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2009. december 21-én (28. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 534
[…] távolmaradás, valamint az igazolatlan távollét általában megalapozza a munkaviszony rendkívüli felmondással történő megszüntetését (lásd az első fordulatot) (LB Mfv. I. 10.036/2000/2.), az ítélkezési gyakorlat azonban nem határoz meg egy olyan egzakt időtartamot, amelynek eltelte teljes bizonyossággal megalapozza a rendkívüli felmondást. Megítélésünk szerint ugyanakkor viszonylag csekély a valószínűsége annak, hogy a két munkanapos igazolatlan távollét – annak ellenére, hogy ez a munkavállaló munkavégzési, illetve rendelkezésre állási kötelezettségének lényeges megszegését jelenti – a jelentős mértékű kötelezettségszegést valósítaná meg. A munkáltatónak az eset összes körülményének figyelembevételével kell meggyőződnie arról, hogy a munkavállaló távolléte valóban igazolatlan volt-e. Elképzelhető ugyanis, hogy a munkavállaló rajta kívül álló okok folytán nem képes eleget tenni a munkaviszonyából fakadó azon kötelezettségének, hogy a munkahelyén megjelenjen [pl. balesetet szenvedett, vagy keresőképtelen betegsége miatt utazásra képtelen állapotban van (BH 1991. 86.)]. Éppen ezért tanácsos, ha a munkáltató először tájékozódik arról, hogy a munkavállaló milyen okból maradt távol a munkahelyétől. Célszerű tehát felhívni, illetve adott esetben a lakásán megkeresni őt, mielőtt rendkívüli felmondás közlésére szánná el magát. Ezzel összhangban áll az a bírói gyakorlatban kimunkált szabály, miszerint – mivel az igazolatlan távollét valójában tartós kötelezettségszegésnek minősül […]
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2009. december 21-én (28. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 534
[…] távolmaradás, valamint az igazolatlan távollét általában megalapozza a munkaviszony rendkívüli felmondással történő megszüntetését (lásd az első fordulatot) (LB Mfv. I. 10.036/2000/2.), az ítélkezési gyakorlat azonban nem határoz meg egy olyan egzakt időtartamot, amelynek eltelte teljes bizonyossággal megalapozza a rendkívüli felmondást. Megítélésünk szerint ugyanakkor viszonylag csekély a valószínűsége annak, hogy a két munkanapos igazolatlan távollét – annak ellenére, hogy ez a munkavállaló munkavégzési, illetve rendelkezésre állási kötelezettségének lényeges megszegését jelenti – a jelentős mértékű kötelezettségszegést valósítaná meg. A munkáltatónak az eset összes körülményének figyelembevételével kell meggyőződnie arról, hogy a munkavállaló távolléte valóban igazolatlan volt-e. Elképzelhető ugyanis, hogy a munkavállaló rajta kívül álló okok folytán nem képes eleget tenni a munkaviszonyából fakadó azon kötelezettségének, hogy a munkahelyén megjelenjen [pl. balesetet szenvedett, vagy keresőképtelen betegsége miatt utazásra képtelen állapotban van (BH 1991. 86.)]. Éppen ezért tanácsos, ha a munkáltató először tájékozódik arról, hogy a munkavállaló milyen okból maradt távol a munkahelyétől. Célszerű tehát felhívni, illetve adott esetben a lakásán megkeresni őt, mielőtt rendkívüli felmondás közlésére szánná el magát. Ezzel összhangban áll az a bírói gyakorlatban kimunkált szabály, miszerint – mivel az igazolatlan távollét valójában tartós kötelezettségszegésnek minősül […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
