Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2009. június 8-án (19. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 367

[…] óránként a beosztott, valamint a teljesített rendes és rendkívüli munka, valamint az ügyelet, készenlét kezdő és befejező időpontjának. Az Mt. 103. § (1) bekezdése – többek között – úgy rendelkezik, hogy a munkavállaló köteles az előírt helyen és időben, munkára képes állapotban megjelenni, és a munkaidejét munkában tölteni, illetőleg ezalatt munkavégzés céljából a munkáltató rendelkezésére állni. Általános munkavállalói kötelezettség, hogy a munkaidő kezdetére a munkavállalónak már - a telephelyen belül – munkavégzési helyén szükséges tartózkodnia. A munkahelyen való jelenlét azonban általában nem azonos a munkaidővel. Ez az állítás különösen igaz a munkaidő kezdő (megérkezés, átöltözés formaruhába) és befejező időpontja (tisztálkodás, visszaöltözés utcai ruhába) körüli időpontokban. Magának a kártyának a lehúzása tehát egyáltalán nem biztos, hogy egybeesik - sőt, feltehetően nem azonos – a munkavállaló munkaidejének kezdetével, illetve végével, mert a kártyarendszer csupán a munkahelyen való jelenlétet rögzíti. De hasonló problémát jelenthet az is, ha egy irodaházban dolgozó tisztviselő a munkaidő lejárta után benn marad internetezni, majd egy-két óra elteltével – a kártyáját lehúzva – eltávozik. A fentiekből következően további probléma merülhet fel a rendkívüli munkavégzés időtartamának a nyilvántartásával összefüggésben is. Önmagában az a körülmény ugyanis, hogy a munkavállaló a munkaideje kezdeténél korábban ér be a munkahelyére, és a munkaideje végénél később távozik, a fent leírtakból következően általában nem minősül rendkívüli munkavégzésnek. Így például nem rendkívüli munkaidő a pusztán önszorgalomból végzett munka, valamint a munkaidőn túli, a munkával össze nem függő munkahelyen tartózkodás esete. Erre is figyelemmel, nem minden esetben lehet a kártya lehúzásának időpontja irányadó […]