361 cikk rendezése:
11. cikk / 361 Szakképzési munkaszerződés saját munkavállalóval
Kérdés: Társaságunk duális képzőhely, 2023 őszén saját munkavállalóinkat beiskoláztuk munkakörükhöz tartozó technikusi képzésre (1,5 éves felnőttképzés keretében), a féléves alapképzés után a szakirányú oktatás társaságunknál 2024. január 1-jétől indult. A kollégák eredeti munkaszerződését (teljes munkaidő, napi 8 óra, alapbér, munkakör) nem módosítottuk, nem arányosítottuk, ezzel párhuzamosan szakképzési munkaszerződést kötöttünk. A képzés befejezése 2025. január 31. A társaságunknál teljesítendő szakirányú oktatás tervezett időtartama: 949 óra (127 elméleti, 822 gyakorlati foglalkozás). A képzés megvalósításának alapvető célja, hogy megfelelő szakképzettséggel, tudással rendelkező kollégáink legyenek. A gyakorlati képzés az esetek nagy részében pihenőnapokon zajlik (átlagban heti 2×8 órában), az így keletkező többletóra költségével számoltunk. A kollégák munkaideje egyenlőtlenül van beosztva – folyamatosan termelő üzem vagyunk –, napi 12 órában dolgoznak, a munkaidő-beosztás szabályainak figyelembevételével, 12 havi munkaidőkeret alkalmazása mellett (kollektív szerződés alapján). A főfoglalkozású, heti 40 órás munkaviszony mellett, heti 16 órával a szakképzési munkaviszony bejelentésre került. A szakképzési munkaszerződés alapján a kollégák részére szakképzési munkabért fizetünk. A két jogviszonyban teljesített órát (munkaidő és szakirányú oktatás) hogyan kell értelmezni, kezelni munkaidőkeret esetén? Az Mt. megállapodással is maximum 400 óra rendkívüli munkavégzést enged, vagyis, ha a szakirányú oktatás időtartamát nézzük, több mint 2 évre kellett volna tervezni? A szakirányú oktatás időtartama minden esetben rendkívüli munkaidőnek minősül? A szakirodalom szerint a szakképzési munkaszerződésben rögzítendő heti kötelező munkaidőt úgy kell kiszámítani, hogy a szakirányú oktatási óraszám mellett lehetővé kell tenni az időarányosan járó szabadság kiadását. Ez a kollégáim esetében további 96 órát jelent. Emellett jellemzően az alapjogviszonyban is keletkezik 12 hónap alatt rendkívüli munkaidő, minimum 50-70 óra.
12. cikk / 361 Szabadság elévülése
Kérdés: A munkáltató nem adta ki, a sok munka miatt a munkavállaló nem vette ki az adott évi szabadságait. Az előző évről így a munkavállalónak 18 munkanap szabadsága maradt (ebből 4 életkor szerinti pótszabadság). A munkáltató az előző évi szabadságot törölte. Jogosan megteheti ezt? Ha nem, hány év után veszik el a görgetett szabadság?
13. cikk / 361 Törvényi mértéken felül adott szabadság megváltása
Kérdés: Ha a munkavállalónak jutalmul adunk plusz 1 nap fizetett szabadságot a törvényi mértéken felül (mert jól dolgozott), és nem használja fel, felmondás esetén kötelesek vagyunk pénzben megváltani azt a részére?
14. cikk / 361 Szabadságkiadás – fizetés nélküli szabadság után
Kérdés: Anyuka GYED mellett vissza szeretne jönni dolgozni. Ebben az esetben is a felgyülemlett szabadság kiadásával kell kezdeni a foglalkoztatást? A szabadságot azonnal, egyszerre, megszakítás nélkül kell kiadni, vagy később több részletben is ki lehet adni, ha az anyuka úgy kéri?
15. cikk / 361 Szabadságátvitel az új jogviszonyba
Kérdés: A Púétv. 161. §-a rendezi 2024. január 1-jétől a szabadságokat. Jól értelmezzük, hogy e jogszabály alapján az új köznevelési jogviszonyba és az Mt. szerinti jogviszonyba is átvihető a 2023. évi megmaradt szabadság, különös tekintettel a jelenleg GYES-en és GYED-en lévő kollégákat illetően, akiknek jelentős mennyiségű szabadságuk van? Ez jelentősen befolyásolja a 2024. évi bérigényünket is.
16. cikk / 361 Szabadság – nem adható ki pihenőnapra
Kérdés: Cégünk kiskereskedelemben működik, a munkavállalók munkaidőkeretben dolgoznak. Megtehetem-e, hogy az egymást követő három pihenőnapra szabadságot adok nekik? Mint a munkáltató képviselője, eldönthetem-e ezt a munkavállaló megkérdezése nélkül?
17. cikk / 361 Lemondási idő – a "rövidítés" lehetősége
Kérdés: Hivatalunk köztisztviselőjének megszűnik a fizetés nélküli szabadsága. A köztisztviselő kérte az aktív állományba helyezését és a szülési szabadság, valamint a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság első hat hónapjára járó szabadságának kiadását. Ezt követően azonban szeretné megszüntetni a jogviszonyát, nem kíván visszajönni dolgozni. Ha a Kttv. 61. §-ának (2) bekezdésében foglalt két hónap lemondási időnél rövidebb időben állapodnak meg a felek, akkor erről különmegállapodásban kell rendelkezni, vagy elegendő azt a megszüntető okiratban rögzíteni?
18. cikk / 361 Szabadságkiadás egészségügyi alkalmatlanság tartama alatt
Kérdés: A munkavállaló megjelenik a jogerős orvosi határozattal, amely tartalmazza, hogy a munkakörre egészségileg alkalmatlan. Van-e arra törvényes lehetőség, hogy a munkáltató másnaptól kiadja részére a tárgyévi időarányos szabadságát, majd a szabadság leteltét követően valószínűleg felmondással megszünteti a munkaviszonyt, ha nincs lehetőség a további foglalkoztatására?
19. cikk / 361 Tájékoztatási kötelezettség elmulasztása és a pótszabadságra való jogosultság
Kérdés:
Hivatalunk köztisztviselője 2018-tól fogyatékossági támogatásra jogosult, melyről most tájékoztatott. A Kttv. 102. §-ának (5) bekezdése alapján évenként öt munkanap pótszabadság jár a köztisztviselőnek, ha fogyatékossági támogatásra jogosult. Az előző évekre visszamenőleg megállapítható-e neki a pótszabadság? Ha igen, mikortól [figyelemmel a Kttv. 192. § (1) bekezdésére], és milyen szabályai vannak ez esetben a pótszabadság kiadásának?
20. cikk / 361 Szabadság pénzbeli megváltásának elévülése
Kérdés: A közszolgálati jogviszony, illetve közalkalmazotti jogviszony megszűnése esetén hány évre visszamenőleg tarthat igényt a köztisztviselő/közalkalmazott a ki nem vett szabadságának pénzbeli megváltására?
