183 talált cikk az egyenlő bánásmód kifejezésre

Kérdés: A Kjt. hatálya alá tartozó munkáltató áthelyezés céljából kívánt "kikérni" egy közalkalmazottat egy másik, szintén Kjt. hatálya alá tartozó munkáltatótól. A közalkalmazott október 7-én tanúk jelenlétében tájékoztatta a vezetőséget arról, hogy október 15-ével már a másik munkáltatónál kezdene. A vezetőség ezt tudomásul is vette, nem volt ellenvetésük, mégis a kikérő és az október 12-i háromoldalú megállapodás megérkezése után válaszlevelükben egy hónappal meghosszabbították az átadó munkáltatónál még eltöltésre kötelezett időt, arra hivatkozva, hogy csak október 12-ével jutott a tudomásukra. (Régi gyakorlat az átadó munkáltatónál, hogy általában egy hetet kér a közalkalmazott munkakörének átadásához, és még soha nem volt példa ilyen hosszú időre történő kötelezésre.) Az átvevő munkáltató joggal érezte úgy, hogy az átvenni kívánt közalkalmazott nem tájékoztatta időben vezetőit, ezért került sor a kellemetlen helyzetre, illetve felmerült a közalkalmazott megbízhatóságának kérdése is. A közalkalmazott illetménye jóval magasabb lenne az átvevő munkáltatónál, ami így jövedelemkiesést jelent a számára. Az áthelyezés elindítása óta a negatív megkülönböztetésre, megaláztatásra is alkalmanként sor kerül. Van-e valamilyen lehetőség, hogy a közalkalmazott az őt ért kellemetlenségek miatt munkaügyi pert kezdeményezzen?

Kérdés: Sérül-e az egyenlő munkáért egyenlő bér elve az alábbi esetben? Egy kiskereskedelmi hálózatnál, szakképesítést nem igénylő munkakör ugyanazon feladatait párhuzamosan több munkavállaló is ellátja. A munkavállalók között saját alkalmazottak és iskolaszövetkezeteken keresztül foglalkoztatott nappali tagozatos diák hallgatók is megtalálhatók. A munkáltató különbséget tehet-e a saját alkalmazottak órabére, illetve az iskolaszövetkezeten keresztül foglalkoztatottak órabére között? Jelen esetben eltérő (nem homogén) munkavállalói csoportokról beszélhetünk? Amennyiben igen, ez alapot ad a munkabérben való különbségtételre?

Kérdés: A Kjt. hatálya alá tartozó munkáltató esetében van-e különbség a készenléti jellegű munkakörben, illetve a folyamatos megszakítás nélküli munkarendben, de egyben készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott közalkalmazott bérpótlékai (vasárnapi pótlék, fizetett ünnepnapi pótlék, éjszakai pótlék, rendkívüli munkavégzésért járó pótlék), pihenőideje, beoszthatósága stb. tekintetében?

Kérdés: Van-e olyan törvény, miszerint ha adott munkakörből munkanélküli lesz valaki, akkor abba a munkakörbe 6 hónapig nem vehetnek fel új dolgozót? Törvényes-e ez alapján a 2015. szeptember 4-én gyermekfelügyelői állásra kiírt pályázat egy speciális általános iskolában akkor, ha egy volt közalkalmazott ebből a munkakörből 2015. június 23-tól jelenleg is munkanélküli, és mivel még a 6 hónapon belül vagyunk, törvényesen elfoglalhatja-e ez a személy a kiírt állást?

Kérdés: Vasárnap is nyitva tartó kávézó-cukrászda vasárnapra beosztott alkalmazottainak jár-e 50% vasárnapi pótlék? A munkavállalók négyhavi munkaidőkeretben dolgoznak, hetente 5 napot, napi 8 órát, heti 2 pihenőnappal, hétfőn zárva tartanak. Ugyanitt alkalmi munkavállaló szintén vasárnapi foglalkoztatása esetén jár-e 50% vasárnapi pótlék? Hogyan alakul a fenti két eset, ha az adott vasárnap munkaszüneti nap? A kávézó-cukrászda rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónak minősül-e, ha igen, ezt a tényt mivel lehet, illetve mivel szükséges elfogadhatóan alátámasztani?

Kérdés: Adatfeldolgozó tevékenységre diákmunkásokat alkalmazunk, akiket diákszövetkezet küld ki hozzánk. A diákok a szövetkezettel állnak munkaviszonyban, nem velünk. Egyikük a munkavégzés során olyan módon járt el, hogy közöltük a diákszövetkezettel, nem kívánjuk őt tovább foglalkoztatni. Erre beperelt minket, a diákszövetkezettel egyetemben, és egyenlő bánásmód megsértésére hivatkozva továbbfoglalkoztatását kérte, és kártérítési követeléssel állt elő. A perben nekünk kellene bizonyítani, hogy nem különböztettük meg hátrányosan. Mi úgy véljük, ehhez a perhez nincs közünk. Milyen jogi védekezéssel élhetünk?

Kérdés: Cégünk a munkavállalóinak havibért, illetve kiegészítő juttatásként havonta prémiumot fizet. Utóbbi feltételeit a munkáltató egyoldalúan állapítja meg, és erről prémiumszabályzatában a helyben szokásos módon tájékoztatja a munkavállalókat. A prémium összegét évente kétszer, az előző féléves időszak értékelése alapján, a következő kritérium figyelembevételével határozza meg: a munka minősége, a munkavállaló által ellátott munkafolyamatok száma, a dolgozó teljesítménye és a munkaviszony hossza. Adott féléven belül a prémium mértéke két esetben módosulhat: emelkedik a prémium, ha a munkaviszonynak évfordulója van, illetve a munkáltató azonnali szankcióként – három hónapra – csökkenti a prémiumot, amennyiben a munkavállaló munkavégzés közben súlyos hibát vét. Az értékelés során meghatározott, egyénenként differenciált prémiumösszeg képezi a bérszámfejtés alapját, amelyet időarányosan csökkentünk az alábbi, adott hónapon belül nyilvántartott, igazolt távollétek figyelembevételével: keresőképtelenség, állásidő, fizetés nélküli szabadság, felmentési idő, CSED, GYED, GYES ideje. Megfelel-e teljesítményértékelési rendszerünk és prémiumfizetési gyakorlatunk az egyenlő bánásmód és a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének? Jogszerűen járunk-e el, amikor a fenti hiányzások időtartamára nem fizetünk prémiumot? Arányosnak és méltányosnak tekinthető-e a fent felsorolt távollétek miatti munkáltatói prémiumcsökkentés?

Kérdés: Szabályozhatja-e a munkáltató belső szabályzatában úgy a munkavállalók által igénybe vehető cafeteriaelemeket, hogy azok a teljesítménybérben foglalkoztatott munkavállalók, akik legalább az esetek felében meghaladják a rájuk vonatkozó teljesítménykövetelmény alapján a 100%-ot, magasabb éves keretösszeg erejéig válogathatnak a munkáltató által felkínált cafeteriaelemekből?

Kérdés: Cégünk munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozik. Nincs kollektív szerződésünk, jelenleg hathavi munkaidőkeretet alkalmazunk, több műszakos munkarendben foglalkoztatjuk a munkavállalókat. A kölcsönvevő cégnél viszont van kollektív szerződés, amely a kölcsönbe vett munkavállalókra nem érvényes, és ők éves munkaidőkeretet határoznak meg. Eddig a kölcsönzött munkavállalóknál fél­évente történt a munkaidő elszámolása, a kölcsönvevő cég saját állományánál pedig évente. De a kölcsönvevő cég ragaszkodik ahhoz, hogy a kölcsönzött munkavállalóknál is évente történjen a munkaidő-elszámolás, vagyis a mi cégünk is éves munkaidőkeretet alkalmazzon. Meghatározhatunk-e mi is éves munkaidőkeretet, hiszen a munkaidő-beosztás a kölcsönvevő cég feladata? Hogyan tudunk eleget tenni a megbízó cég igényeinek, ha nem kívánunk kollektív szerződést kötni a jövőben sem?

Kérdés: Ha van több, azonos munkakörben, nagyjából azonos feltételek mellett dolgozó munkavállalónk, akkor részükre azonos bért is kell fizetnünk? Mi a helyzet akkor, ha a munkavállalók az állásinterjúkon eltérő jövedelmi igényt jelölnek meg, és így eltérő összegekben is állapodunk meg velük? Ez ilyenkor sérti az egyenlő bér elvét?