„Többlet”-szabadság visszakövetelhetősége
Kérdés
Ha az egészségügyi szolgálati jogviszonyban foglalkoztatott orvos munkavállaló a munkaviszonya megszűnéséig több szabadságot vett igénybe annál, mint ami a munkáltatónál töltött időre megilletné, a különbözetre, a „többlet”-szabadságra kifizetett összeget a munkáltató az elszámolás keretében levonhatja-e a munkavállaló utoljára kifizetett munkabéréből, egyéb járandóságaiból?
Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2026. április 14-én (291. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 5746
[…] része jár azzal, hogy a fél napot elérő töredéknap egész munkanapnak számít [Mt. 121. §]. A munkaviszony megszűnésekor, ha a munkáltató az arányos szabadságot nem adta ki, azt pénzben meg kell váltani [Eszjtv. 6. § (13) bek.]. Arra azonban nem tartalmaz kifejezett felhatalmazást sem az Eszjtv., sem az Mt., hogy ellenkező esetben – ha a munkavállaló az időarányosnál több szabadságot vett igénybe a munkaviszony megszűnéséig – a munkáltató visszakövetelhetné a többletnapokra járó díjazást. A szakirodalomban kialakult többségi álláspont szerint ez a törvény más rendelkezéseiből sem vezethető le egyértelműen (pl. a jogalap nélkül felvett munkabér visszakövetelésére vonatkozó szabályokból). Ezért a munkáltató feladata, hogy a naptári év során lehetőleg úgy ütemezze a szabadság kiadását, hogy az nagyjából megfeleljen az időarányosan járó mennyiségnek. Ha ettől eltér (pl. már februárban négy hét fizetett szabadságot ad ki a munkavállalónak), […]
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2026. április 14-én (291. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 5746
[…] része jár azzal, hogy a fél napot elérő töredéknap egész munkanapnak számít [Mt. 121. §]. A munkaviszony megszűnésekor, ha a munkáltató az arányos szabadságot nem adta ki, azt pénzben meg kell váltani [Eszjtv. 6. § (13) bek.]. Arra azonban nem tartalmaz kifejezett felhatalmazást sem az Eszjtv., sem az Mt., hogy ellenkező esetben – ha a munkavállaló az időarányosnál több szabadságot vett igénybe a munkaviszony megszűnéséig – a munkáltató visszakövetelhetné a többletnapokra járó díjazást. A szakirodalomban kialakult többségi álláspont szerint ez a törvény más rendelkezéseiből sem vezethető le egyértelműen (pl. a jogalap nélkül felvett munkabér visszakövetelésére vonatkozó szabályokból). Ezért a munkáltató feladata, hogy a naptári év során lehetőleg úgy ütemezze a szabadság kiadását, hogy az nagyjából megfeleljen az időarányosan járó mennyiségnek. Ha ettől eltér (pl. már februárban négy hét fizetett szabadságot ad ki a munkavállalónak), […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
