Szabadságkiadás – munkavállalói rendelkezés szerint


A szabadság alap- és pótszabadságból áll. Az Mt. 122. §-ának (2) bekezdése első mondata értelmében a munkáltató évente hét munkanap szabadságot – a munkaviszony első három hónapját kivéve – legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. Mi a helyes értelmezése az említett rendelkezésnek? A hét munkanap szabadságot csak az alapszabadságból kell számolni, vagy pedig az alapszabadság és a munkavállalónak járó pótszabadság együtteséből, tekintettel arra, hogy a törvény szabadságot említ, és nem pedig alapszabadságot, illetve pótszabadságot? Ha a munkavállalónak van az Mt. 118. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében gyermek után járó 2 munkanap pótszabadsága, amelyet a 122. § (4a) bekezdése alapján a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kell kiadni, akkor ezen pótszabadság tulajdonképpen növeli azon szabadságnapok számát, amellyel a munkavállaló rendelkezik, így a példa szerinti esetben a munkavállaló 7+2 munkanap szabadságról rendelkezhet?


Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2025. május 13-án (276. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 5316

[…] pótszabadság – hét munkanapot a saját rendelkezése szerinti időpontban kell kiadni (az időarányosság elvének alkalmazásával). Ettől független kérdés, hogy bizonyos pótszabadságokat teljes egészében a munkavállaló kérése szerint kell kiadni. Ez irányadó a gyermek után járó pótszabadságra, a szülői szabadságra [Mt. 122. § (4a) bek.] és az apasági […]
 
 

Elküldjük a választ e-mailen*

*
*ingyenes választ évente csak egyszer küldünk.
A *-gal megjelölt mezőket kötelező kitölteni.