Egyoldalúan elrendelt rövidebb munkaidő
Kérdés
Az Mt. 150. § (2) bekezdése lehetővé teszi, hogy a munkavállalókat átmenetileg rövidebb időben foglalkoztathassuk. Jól értelmezzük a szabályt, a munkáltató valóban egyoldalúan elrendelhet rövidebb munkaidőt a munkavállalók részére? Legfeljebb milyen hosszú időtartamot tekinthetünk még "átmeneti időnek"? Hogyan alakul a munkavállalók díjazása? Hány nap betegszabadság jár annak a munkavállalónak, aki az Mt. 150. § (2) bekezdése alapján csak heti négy napon végez munkát?
Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2009. június 8-án (19. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 365
[…] – a munkaszerződésben írtnál rövidebb munkaidőben foglalkoztatja a munkavállalókat. Az átmeneti időt az Mt. nem határozza meg, erre bírósági ítéletet sem találtunk, nyilvánvaló, hogy az átmenetiségnek a munkáltatót érintő konkrét negatív hatáshoz kell kapcsolódnia. A csökkentés idejére személyi alapbér jár, de ettől munkaviszonyra vonatkozó szabályban – így például kollektív szerződésben - eltérően is meg lehet állapodni. Tehát az Mt. lehetőséget teremt arra, hogy kollektív szerződés átmeneti időre úgy rendelkezzen: a munkavállalók részére a kieső időre díjazás nem jár, anélkül hogy ehhez a munkavállalók munkaszerződését módosítani kellene. Ugyanakkor a bércsökkentés megállapítására a rövidebb munkaidőre tekintettel a feleknek nem ad megállapodási lehetőséget az Mt. Amennyiben az Mt. 150. § (2) bekezdése alapján a munkáltató átmenetileg csökkenti a munkavállalók munkaidejét (pl. heti 32 órára), kérdés, hogy a munkavállalók foglalkoztatását a gyakorlatban a munkáltató hogyan oldja meg. Ha a munkáltató a heti 32 óra munkaidőt nem öt munkanapra kívánja elosztani, hanem csak négyre egy héten, ebben az esetben a munkavállalók munkarendje […]
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2009. június 8-án (19. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 365
[…] – a munkaszerződésben írtnál rövidebb munkaidőben foglalkoztatja a munkavállalókat. Az átmeneti időt az Mt. nem határozza meg, erre bírósági ítéletet sem találtunk, nyilvánvaló, hogy az átmenetiségnek a munkáltatót érintő konkrét negatív hatáshoz kell kapcsolódnia. A csökkentés idejére személyi alapbér jár, de ettől munkaviszonyra vonatkozó szabályban – így például kollektív szerződésben - eltérően is meg lehet állapodni. Tehát az Mt. lehetőséget teremt arra, hogy kollektív szerződés átmeneti időre úgy rendelkezzen: a munkavállalók részére a kieső időre díjazás nem jár, anélkül hogy ehhez a munkavállalók munkaszerződését módosítani kellene. Ugyanakkor a bércsökkentés megállapítására a rövidebb munkaidőre tekintettel a feleknek nem ad megállapodási lehetőséget az Mt. Amennyiben az Mt. 150. § (2) bekezdése alapján a munkáltató átmenetileg csökkenti a munkavállalók munkaidejét (pl. heti 32 órára), kérdés, hogy a munkavállalók foglalkoztatását a gyakorlatban a munkáltató hogyan oldja meg. Ha a munkáltató a heti 32 óra munkaidőt nem öt munkanapra kívánja elosztani, hanem csak négyre egy héten, ebben az esetben a munkavállalók munkarendje […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
