Munkaerőhiány elleni jogi megoldások: tanuló- és tanulmányi szerződés

Kérdés: Cégünk – mint ma sok más munkáltató – munkaerőhiánnyal küzd. Terveink szerint pályakezdőket alkalmaznánk, akikkel már tanulmányaik folytatása alatt szerződnénk, hogy támogatásért cserébe végzésük után nálunk kezdjék el a szakmai életútjukat. Megfelelő eszköz-e erre a tanulószerződés, illetve a tanulmányi szerződés?
Részlet a válaszából: […] ...nem találunk. Az Mt. alapján a következőt fogalmazhatjuk meg: A tanulmányi szerződésben a támogató vállalja, hogy a tanulmányok alatt támogatást nyújt, a támogatott arra kötelezi magát, hogy a megállapodás szerinti tanulmányokat folytatja, és a képzettség...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2018. július 16.
Kapcsolódó címkék:  

Tanulmányi szerződés – a munkakörhöz szükséges képesítés megszerzésére

Kérdés: Egyik munkavállalónkkal a munkaszerződése megkötésével egyidejűleg – a munkaviszony létesítésének feltételeként – tanulmányi szerződést is kötöttünk, figyelemmel arra, hogy nem rendelkezett olyan számítógépes ismeretekkel, amelyek szükségesek lettek volna a munkakörébe tartozó feladatok elvégzéséhez. A szerződésben rögzítettük, hogy a féléves tanfolyam költségeit a munkáltató viseli, a munkavállaló pedig vállalta, hogy a tanulmányok befejezését követően egy évig fenntartja cégünknél a munkaviszonyát. Ehhez képest a tanfolyam befejezését követő hónapban benyújtotta a rendes felmondását, ezért fizetési felszólítással követeltük tőle a támogatás visszafizetését. Ő arra hivatkozva tagadja meg a támogatás visszafizetését, hogy valójában a munkáltató kényszerítette a képzésben való részvételre, ezért a tanulmányi szerződés érvénytelen. Helytálló a munkavállaló álláspontja?
Részlet a válaszából: […] Az Mt. 103. §-ának (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy amunkavállaló – munkabérének és költségeinek megtérítése mellett – köteles amunkáltató által kijelölt tanfolyamon részt venni, az előírt vizsgákat letenni,kivéve ha ez személyi vagy családi körülményeire...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2008. július 21.