498 talált állásfoglalás a juttatás kifejezésre

Kérdés: Munkavállalóként foglalkoztattunk egy kollégát, ám néhány hónappal később egy ügy kapcsán kiderült, hogy a munkaköre (belső ellen­őr) alapján őt kizárólag közszolgálati jogviszony keretében alkalmazhattuk volna. A hibát orvosolandó, kinevezést szerettünk volna adni számára a munkaköri feladatai változatlanul hagyása mellett, azonban a Ktv. szerinti besorolása alapján járó köztisztviselői illetménye alacsonyabb lett volna a munkaszerződés alapján neki fizetett munkabérénél, ezért az alkalmazott teljesen elzárkózott a felajánlott köztisztviselői jogviszony elfogadásától. Mit tehetünk, ha nem tudunk személyi illetményt megállapítani számára?

Kérdés: Felszámolóbiztosként az egyik felszámolás alatt álló kft.-nél munkáltatói rendes felmondással megszüntettem a vezető állásúnak minősülő gazdasági igazgató munkaviszonyát. A felszámolás elrendelése előtt héthavi munkabért nem fizetett meg a munkáltató. A felszámolás elrendelését követően hitelezői igényt jelentett be a ki nem fizetett munkabére vonatkozásában, így "h" kategóriás hitelezőként nyilvántartásba vettem. A gazdasági igazgató azonban kifogást nyújtott be, és arra hivatkozott, hogy a követelése "a" kategóriába tartozik. Jogos-e a besorolásra vonatkozó kifogás?

Kérdés: Cégem hamarosan felszámolás alá kerül. Erről tájékoztattam a munkavállalóimat is, akik azzal a kérdéssel fordultak hozzám, hogy amennyiben a felszámoló megszünteti a munkaviszonyukat, akkor az elmúlt két hónapban ki nem fizetett munkabérüket milyen módon kapják meg a felszámolótól, s ehhez nekik kell-e bármilyen kérelmet benyújtani valahová, illetve a kérelem benyújtásának van-e valamilyen díja?

Kérdés: Cégcsoportunknál két cégnek ugyanaz az ügyvezetője, s mindkét cégnél munkaviszonyban látja el a tisztségét. Az ügyvezető 2010 novemberében betegszabadságra ment, majd táppénzes állományba került, így mindkét cég esetén ennek megfelelően számfejtettük az őt megillető munkabért. Az ügyvezető azonban igényt jelentett be, miszerint az egyik cég esetében valóban keresőképtelen volt, de a másik cég esetében – mivel nem jelentette be, hogy betegszabadságra ment volna, vagy táppénzes állományba került – megilleti őt a munkabére. Valóban helytelenül jártunk el, amikor annak ellenére, hogy az ügyvezető az egyik munkaviszonyában keresőképtelen állományban volt, a másik munkaviszonyában is keresőképtelennek tekintettük?

Kérdés: Egyik közalkalmazottunk, aki 2009-ben lépett be a prémiumévek programba, azzal fordult hozzánk, hogy térítsük meg önkéntes kiegészítő nyugdíjpénztári tagsági díját. Szerintünk ez nem szerepel a Péptv.-ben, és a kapcsolódó rendelet szerint sem kapunk erre költségvetési támogatást. A kollektív szerződésünk kizárja, hogy prémiumévesnek ilyen támogatást nyújtsunk. A kolléganő szerint ez sérti az egyenlő bánásmód elvét. Igaz ez?

Kérdés: Egy munkavállaló 2002-ig visszamenőleg minden hónapra vonatkozóan kéri felülvizsgálni a részére kifizetett munkába járási költségtérítés helyességét és az elszámolt túlórákat. A kérését írásban nyújtotta be a munkáltatónak. Köteles-e a munkáltató a kérésnek eleget tenni, és ha igen, milyen időtartamra visszamenőleg, tekintettel arra, hogy a bérjegyzéken a munkavállalónak lehetősége volt és van az elszámolás ellenőrzésére?

Kérdés: Alkalmi munkavállalót foglalkoztatunk egy hónapban 3-szor 5 napot. Kifizethetjük-e neki a havi távolsági bérletét, amivel bejár dolgozni, illetve kötelesek vagyunk-e erre? Költségként el lehet-e számolni?

Kérdés: Megváltozhat-e a kormánytisztviselői jogviszony felmentéssel történő megszüntetésének jogcíme, ha a kormánytisztviselő a munkavégzés alóli mentesítésének ideje alatt a felmentési idő lejárta előtt meghal? Megilleti-e ilyenkor a felmentésről szóló jognyilatkozatban megállapított végkielégítés az elhunyt kormánytisztviselő örököseit?

Kérdés: Egyik kollégánk az idei évre járó 28 munkanap szabadságából október elején még egyetlen napot sem vett ki, ezért a könyvelőnk tanácsára arról értesítettük őt, hogy a munkáltató által kiadható szabadság terhére november 1. napjától november 24. napjáig elrendelünk számára 17 munkanap szabadságot. A visszatértét követően rendes felmondást közöltünk vele, jelenleg a felmentési idejét tölti. Az okirat átadása után egy levélben azzal fordult hozzánk, hogy "nyilvánvalóan az volt az egyetlen célja a jogellenesen elrendelt kényszerszabadságnak, hogy ezáltal a munkáltató anyagilag mentesítse magát az előre eltervezett felmondás idején megfizetendő anyagi juttatások terhe alól, amivel nem csak anyagi kárt okozott, hanem visszaélt a szabadság rendeltetésével is". Felszólított, hogy fizessünk számára megfelelő kompenzációt, ellenkező esetben bírósághoz fordul. A követelést nem tartjuk jogosnak, hiszen a 17 nap alatt ő anyagi hátrány nélkül pihenhetett. Jól gondolom, vagy javasolják, hogy egyezzünk meg?

Kérdés: Van annak bármilyen akadálya, hogy két különböző céghez jelentsünk be egy olyan dolgozót titkárnői, illetőleg személyi asszisztens munkakörbe 4, valamint 5 órára (vagyis részmunkaidőbe), aki emellett megbízási szerződés alapján más rendszeres munkát is ellát? Lehetséges mindkét munkahelyen próbaidőt kikötni, illetve határozatlan idejű szerződést kötni?