173 cikk rendezése:
1. cikk / 173 Szállásjuttatás harmadik országbeli munkavállalóknak
Kérdés: Az Mt. 12. §-ának (1) bekezdése szerint az egyenlő bánásmód értelmében, ha két munkavállaló egyenlő értékű munkát végez, akkor a díjazásukban nem tehető különbség valamely lényeges személyiségjegy alapján. Azonos munkáltatónál azonos munkakörben foglalkoztatott munkavállalók, a munkáltató azonos telephelyén végeznek munkát, ugyanakkor az egyik munkavállaló magyar állampolgár, a másik pedig harmadik országbeli állampolgár. A harmadik országbeli állampolgárnak a munkabér mellett biztosítva van a lakhatás is munkásszállás formájában, amelynek biztosítását törvény írja elő a munkáltató számára. Ugyanakkor a magyar állampolgárnak a munkáltató nem biztosít munkásszállást. Értelmezésünkben arra jutottunk, hogy a Magyarországon a harmadik országbeli vendégmunkásokat foglalkoztató cégeknek bizonyos esetekben kötelező biztosítaniuk a munkavállalók szállását. Ez a kötelezettség a munkavállalási engedély megszerzésének és fenntartásának feltétele. A magyar munkavállalók esetében ilyen jellegű jogszabályi kötelezettség a munkáltatókra nem vonatkozik. A szállás biztosítására vonatkozó kötelezettség nem diszkriminatív jellegű, hanem a munkavállalás feltételeihez kapcsolódó, a munkavállaló jogi helyzetét (tartózkodási engedély megszerzése és fenntartása) segítő intézkedés. A magyar jogszabályok által előírt, harmadik országbeli munkavállalókra vonatkozó, kötelező szállásjuttatás nem sérti az ekvivalencia elvét a magyar munkavállalókkal szemben. Ennek oka, hogy a két csoport jogi helyzete alapvetően eltérő: A harmadik országbeli munkavállalók számára a szállás biztosítása a tartózkodási engedély megszerzésének egyik feltétele. A magyar munkavállalókra nem vonatkoznak ilyen jogi feltételek, így esetükben a szállásjuttatás „extra” juttatásnak, béren kívüli juttatásnak minősül, amelynek az adózása a jogszabályok által meghatározott feltételekhez kötött. A két helyzet tehát nem összehasonlítható az ekvivalencia elvének szempontjából, mivel az alapul szolgáló jogi helyzetük különbözik.
2. cikk / 173 Bérkorrekció keresőképtelenséget követően
Kérdés: A gyárszintű béremelés időszakában az adott munkavállaló már 5. hónapja táppénz miatt van távol, és még hosszú, bizonytalan ideig nem is fog tudni munkába állni. Részére is köteles a munkáltató a bért megemelni a többi munkavállalóval együtt, vagy elég akkor rendeznie a bérét, amikor a keresőképessége megállapításra kerül?
3. cikk / 173 Rendelkezésre állás munkaadói ellenőrzése
Kérdés: A dolgozó munkarendje kötetlen. Olyan munkakörben dolgozik, hogy külföldiekkel kell neki szorosan együttműködni (nem vezető beosztású). A munkáltató heti szinten engedélyezett egy nap otthoni munkavégzést. A dolgozónak külföldi a felettese, de Magyarországon dolgozik, magyar munkáltatónál. A munkáltatója engedte számára, hogy 9–15 óráig legyen bent napi szinten a cégnél, a többit pedig otthonról pótolja, mert van kiskorú gyermeke, ezzel is segítve a rugalmasságot, hogy tudja vinni óvodába/iskolába. A munkáltató észrevette, hogy a dolgozó visszaél ezen bizalmával, és több napot van otthoni munkavégzésen, továbbá nem is dolgozza le a napi 8 óráját, pontosan olyan időadatokat ír be, ami nagy valószínűséggel valótlan. Például, hogy reggel 5-től 7-ig dolgozik otthonról, és sajnos már volt rá példa, hogy találkoztak vele a boltban, vásárolt munkaidőben. Mit tud tenni a munkáltató, hogy egységesen járjon el a többi munkavállalóval szemben? Attól tart a munkáltató, hogy másoknak is megtetszik ez a helyzet. Hogyan tudná szabályozni, hogy bent kell neki lenni heti 4 napot? Hogyan tudná ellenőrzés alá vonni? Van-e erre egyáltalán lehetősége a munkáltatónak kötetlen munkarend esetén?
4. cikk / 173 Osztályvezető kormánytisztviselő – „lefokozás” a gyermekgondozási szabadság alatt
Kérdés: A Kit. hatálya alá tartozó munkavállaló osztályvezetői megbízása visszavonható-e a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság alatt?
5. cikk / 173 Cafeteriajogosultság és a munkaviszony megszűnése
Kérdés: Jogszerű-e a munkáltató cafeteriaszabályzatában az a kikötés (és e kikötésre hivatkozással a tárgyévi cafeteriajuttatás teljes megvonása), miszerint a munkavállaló nem jogosult a szabályzat szerinti juttatások igénybevételére, „ha a munkavállaló munkaviszonya a kifizetés napján megszüntetés alatt áll, azaz a munkavállaló munkaviszonyának felmondással vagy közös megegyezéssel való megszüntetéséről a felek a kifizetés napját megelőzően döntöttek”?
6. cikk / 173 Harmadik országból érkezettek szállása
Kérdés: A munka egyenlő értékének megállapításánál különösen az elvégzett munka természetét, minőségét, mennyiségét, a munkakörülményeket, a szükséges szakképzettséget, fizikai vagy szellemi erőfeszítést, tapasztalatot, felelősséget, a munkaerőpiaci viszonyokat kell figyelembe venni [Mt. 12. §]. Azaz önmagában az azonos munkakörben történő foglalkoztatás a két munkát nem teszi egyenlő értékűvé. A harmadik országbeli munkavállalók részére biztosított juttatásokat megfelelő dokumentációval és szabályzati keretekkel támasszuk alá, így elkerülve a diszkrimináció vádját. Harmadik országbeli munkavállalók hiányszakmában történő foglalkoztatására a magyar jogszabályoknak megfelelően, a kormányhivatal engedélyével van lehetőség. A szerződésben szerepel, hogy a munkáltató szállást biztosít számukra, mivel a toborzási nehézségekre tekintettel ez a foglalkoztatás feltétele. Ugyanabban a munkakörben dolgozó magyar munkavállalónak viszont nem biztosít a munkáltató ilyen juttatást. Milyen szabályzattal és dokumentációval lehet igazolni, hogy a szállás biztosítása a külföldi munkavállaló foglalkoztatási feltétele volt, és így nem minősül hátrányos megkülönböztetésnek? Hogyan lehet az objektív indokokat megfelelően rögzíteni a munkaszerződésben vagy egy különmegállapodásban?
7. cikk / 173 Magasabb alapbérű helyettesítő miatti bérkorrekció
Kérdés: Gyermekgondozási szabadságról visszatérő anyuka pozíciójában egyetlen ember dolgozik, akit sokkal magasabb bérrel vettek fel az anyuka helyettesítésére, mint a visszatérni készülő édesanyát. Ez azt jelenti, hogy a bérkorrekció esetén ugyanarra a szintre kell felhozni a visszatérő édesanya bérét, mint amit a helyettesítő munkavállaló keres?
8. cikk / 173 Állampolgárságon alapuló különbségtétel a munkabérben
Kérdés: Az Mt. 12. §-ának (1) bekezdése szerint az egyenlő bánásmód értelmében, ha két munkavállaló egyenlő értékű munkát végez, akkor a díjazásukban nem tehető különbség valamely lényeges személyiségjegy alapján. Azonos munkáltatónál azonos munkakörben foglalkoztatott munkavállalók a munkáltató azonos telephelyén végeznek munkát, ugyanakkor az egyik munkavállaló magyar állampolgár, a másik munkavállaló pedig külföldi, harmadik országbeli állampolgár. A bruttó fizetésük megegyezik, ugyanúgy 40 órát dolgoznak mindketten egy héten. Viszont a külföldi állampolgárnak a munkabér mellett biztosítva van a lakhatás is a gyár egyik melléképületében, és ezenfelül béren kívüli juttatásként havi SZÉP-kártya-kerettel is rendelkezik. A magyar állampolgárnak a munkáltató nem biztosít munkásszállást, illetve az élelmiszerköltségekhez sem járul hozzá a SZÉP-kártya juttatásával. Milyen fenntartható megoldással lehetne ezt a helyzetet feloldani, és biztosítani a magyar és harmadik országbeli munkavállalók egyenlő feltételeit?
9. cikk / 173 Visszatérés szülési szabadságról – a munkáltatói felmondás
Kérdés: Szülési szabadságon lévő kismama jelezte a munkáltatója felé, hogy vissza szeretne térni a munkába. A felajánlott munkakört nem tudta elfogadni. A munkaviszony megszüntetésre kell, hogy kerüljön. Tíz év munkaviszonnyal rendelkezik a cégnél. Ebben az esetben jár neki a végkielégítés a munkaviszony megszüntetése esetén? Ebben az esetben munkáltatói felmondásról beszélhetünk?
10. cikk / 173 Egyenlő bér elve és az iskolaszövetkezeti munka
Kérdés: Sérti-e az Mt. 12. §-a szerinti egyenlő bánásmód követelményét, ha a munkáltató a nála a Szövtv. 10/B. §-a alapján foglalkoztatott diákok esetén a munkáltatónál munkaviszonyban álló dolgozókétól eltérő, más órabéres bérrendszer alapján számol el azonos vagy hasonló munkakörök betöltésénél?
