Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2025. március 4-én (273. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 5224

[…] is kérdéses, hogy egyáltalában egy vagy több munkaviszonyról van-e szó.Ha a második munkáltató belépésével a felek kölcsönösen és egyhangzóan akként állapodtak meg, hogy a munkaviszony határozott idejű (a kérdés szerint a második munkáltató határozott idejű munkaszerződéssel „lépett be” a jogviszonyba), a munkaviszony határozott idejűvé módosult. Ha azonban ebben a tekintetben a felek között nem állt fenn konszenzus, akkor az eredeti munkaszerződés nem módosulhatott határozott idejűvé. Az ugyanis, hogy adott esetben a munkavállaló és a második munkáltató szándéka kiterjedt a határozott idejű munkaviszony létesítésére, még nem elegendő abban az esetben, ha az első munkáltató – a határozott időbe történő beleegyezés hiányában – továbbra is határozatlan idejűnek tekintette a munkaszerződést. Ami bizonyos: a „többmunkáltatós” munkaviszonyban csupán egyetlen munkaszerződés és egyetlen munkaviszony áll fenn a felek között, nem pedig annyi, ahány munkáltató van. A kérdésből az is kiolvasható, hogy valójában két külön munkaviszony állt fenn a felek között: egy az első, egy pedig a második munkáltatóval – ez esetben azonban értelemszerűen nem alkalmazhatóak a több munkáltató által létesített munkaviszony szabályai. Ebből következik az is, hogy a többmunkáltatós munkaviszony nem lehet oly módon jogszerű, ha egyszerre két külön-külön munkaviszony is fennáll a munkavállaló és a két munkáltató között.A kérdés megválaszolása szempontjából kulcsfontosságú: egy munkaviszony áll-e fenn a felek között, amit az Mt. 195. §-a szerinti több munkáltató létesített, vagy két különböző – egy határozatlan és egy határozott idejű – munkaviszony a két különböző munkáltatóval. Ennek ismerete hiányában nem lehet kétséget kizáróan eldönteni, hogy mi a követendő eljárás akkor, „ha a határozatlan munkaviszonyt biztosító munkáltató ki kíván szállni a jogviszonyból”. Ha csak egyetlen többmunkáltatós munkaviszony van a három fél között, és az első munkáltató bármely oknál fogva „kiszáll” a munkaviszonyból (ennek jogcíme lehet pl. felmondás), vagyis a munkáltatók száma egyre csökken, a munkaviszony az Mt. 195. §-ának (5) bekezdése szerint – eltérő megállapodás hiányában – az Mt. 63. §-a (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott okból, azaz a „munkáltató jogutód nélküli megszűnésével” megszűnik. Azaz, általános szabály szerint a munkaviszony megszűnik, a munkavállalót pedig a munkáltató felmondása esetén meghatározott munkavégzés alóli felmentés idejére járó távolléti díjnak megfelelő összeg [Mt. 63. § (2) bek.] és végkielégítés [Mt. 77. § (1) bek. c) pont] illeti meg. E járandóságok megfizetéséért a munkáltatók egyetemlegesen felelnek [Mt. 195. § (3) bek.].Mivel azonban az Mt. lehetőséget biztosít arra, hogy a másik munkáltató és a munkavállaló a továbbiakban is folytassa a munkaviszonyt, ezek a következmények elkerülhetők. Ha a másik munkáltató […]